HTML

May the twenty-fourth be with you

Urszuszka és Malgabo közös blogja, ami angliai életünkbe enged bepillantást...

Utolsó kommentek

  • Nemgyenge: Nagyon örülök ám nektek, olyan szépen éltek. Na ... (2012.05.26. 20:02) Every little helps
  • SalmonElla: Gratula a mindenféléhez! És otthonra is nagyon s... (2012.03.21. 18:47) Every little helps
  • MrStrato: Rájöttem, kire hasonlít a képen Cameron. Hajdú S... (2011.09.07. 23:40) Looting
  • danzsu: Ha konzerválni akarjátok a Felföldi hangulatot, ... (2011.09.01. 17:31) Skócia
  • Utolsó 20

Naptár

március 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31

Indafotó képek

Citius Altius Fabulous

2012.07.24. 12:00 malgabo

Utazás!

Kiterjedt kapcsolati hálónknak (mwhaha) köszönhetően eljutottunk a londoni Olimpiai Faluba.


Képriport:

london7.jpgskeleton.jpglondon16.jpglondon14.jpglondon9.jpglondon23.jpglondon22.jpglondon19.jpglondon20.jpglondon21.jpglondon3.jpglondon5.jpglondon2.jpglondon15.jpg



























london12.jpglondon11.jpg

Szólj hozzá!

Címkék: london 2012 olympic village

Animal Planet

2012.07.08. 12:00 malgabo

Emberekről oly' sokat írtam már, legyen egy kicsit szó állatos kalandokról is!

Na nem úgy, hogy milyen finom steaket meg birkaperkeltet ettünk, hanem igazi, élő állatokról (élőállatokról) mesélek. :)

Onnan kezdem, hogy Urszuszka régóta rágta a fülemet, hogy vigyem el kisbárányokat simogatni. Ez neki ilyen dolog, hogy ami kicsi, aranyos, netán "fluffy" azt élete kockáztatása árán is meg akarja gyömöszölni.
Szóval elkocsikáztunk egy közeli látványfarmra, nem is tudom, mi ennek a rendes neve, olyasmi mint az állatkert, csak nem zsiráf van meg strucc, hanem disznó meg tyúk.
Szerencsénkre volt készleten 7-8 kisbárány, direkt ilyen abajgatási célokra beszerezve, a fő célcsoport mondjuk inkább az óvodás korosztály, de mivel épp az időtájt kevesen voltak, a néni intézett nekünk egy privát látogatást, Urszuszka, én, a kisbárányok és öt perc gátlásoktól mentes ismerkedés. :) A cipőfűzőm például hallatlanul szimpatikus volt nekik.
Később visszatértünk a délutáni etetésre, amikor a látogató kisgyerekek kaptak egy-egy tejesüveg és abból cumizták ki a barik a tejet, megdöbbentően mohón és gyorsan.
Volt ott még a farmon minden cukiság, kismalacok, tengerimalacok, kecskék, lovak, pulyka, páva meg kevésbé őshonos fajok, mint például alpaka. Csupa olyan, ami nekem, párnás kezű budai úrigyereknek érdekesség. Kiskoromban még valami állatokkal foglalkozó valami akartam lenni, például kutyatenyésztő.
A látogatás végeztével beültünk egy pubba egy traditional sunday carvery-re, kivételesen finom steaket és yorkshire puddingot ettünk, ami végre felülírta bennem a régi rossz emléket, miszerint a yorkshire pudding száraz és ehetetlen valami. Na csak elkanyarodtam az állatos témától.

lamb1.jpg























Kettes számú állatos élmény az agárverseny, ez is ugye elég tipikus british sport, van vagy huszonöt stadion országszerte, Hungariban meg talán egy. Hatalmas hangulat, lehet nézni a pálya mellől, vagy bentről a két szintes épületből vacsorázás közben, vagy az ezernyi képernyő egyikén. Elég vacak nyúlós idő volt aznap, gondoltam alig lesznek, de tévedtem, hatalmas partihangulat, az emberek de főleg a nők úgy kiöltözve, mintha elitdiszkóba mennének. Gondolom egy részüknek inkább a társaság a lényeg és a kutyák futkosása inkább csak aláfestés.
Kb. 20 percenként megy egy futam, egy este összesen 12, futamonként 6 agárral, egy kutya csak egyszer fut egy este. A bejáratnál a kezünkbe nyomtak egy füzetkét a menetrenddel, statisztikákkal, hogy segítség a fogadókat, mondanom sem kell még este is a rövidítéseket gugliztam.
Na megnéztük az első futamot teszt jelleggel, az egyik kutyus még a rajt előtt a füvön kullantott egyet, mondom tutira az fog nyerni. Persze hogy az nyert, levontam a tudományos igényű tanulságot, miszerint a kutya könnyebb lett, ezáltal gyorsabban szalad.
A következő futamra már fogadtunk, nagyon simán megy, mindkét szinten van hat pénztáros(?), fölöttük a képernyőkön mennek az oddsok. 5 fontokat tettünk fel, sokkal izgalmasabb téttel nézni (ez amúgy általában igaz bármilyen sporteseményre, bár nem szoktam fogadni). Tétre, helyre, befutóra Vágó úr! :)
Aztán a sikerélmény sem maradt el, az egyiken eltaláltam a futamgyőztest, nyertem egy húszast, meg még kétszer pár fontot, szóval összességében kihoztuk nullszaldóra, beleszámítva a teát meg a sült krumplit.
Előtte nem igazán kedveltük az agarat mint fajtát, de ahogy az ember nézegeti őket, rájön hogy igazából cukik. Sőt mintha azóta többet is látnánk az utcákon, vicces ez a szelektív látás. Urszuszka azóta agarat szeretne simogatni.
Sajnos azzal a negatív dologgal is szembesültünk, hogy mivel az agarak öt évesen már túl vannak a fénykorukon és a tenyésztők nem igazán akarják eltartani őket, simán leöldösik őket, ami nagyon nem szép dolog. Azóta van olyan kezdeményezés, hogy örökbe adják őket, remélem sokat sikerül megmenteni. Állítólag gyorsaságuk ellenére nincs is akkora mozgásigényük, "the fastest coach potato", vagyik a leggyorsabb kanapélakók.

Egy kis ízelítő, a videón egy 2010-es döntője látható, ráadásul magyar vonatkozás is van, a második helyezett Lyreen Mover edzője magyar, a győztes Bandicoot Tipoki lett, érdemes figyelni a neveket, iszonyat vicces/idétlen neveket bírnak adni a kutyákoknak. :)


greyhound1.jpg

















Harmadikként következzen a kedvenc étterem/pub kertjében lebzselő nyúlcsalád, a terasz alatt laknak és egész nap a füvet legelgetik. Sajnos nem engedik magukhoz közel az embereket, még ha mégoly békés szándékkal is érkezünk.
Urszuszka természetesen megőrül azért, hogy megdögönyözhesse őket.
Majd nézek ebayen apró kábítólövedéket nyulakhoz. :) Vagy kloroformos salátalevéllel elkábítom őket.
bunnies.jpg






















Negyedikként pedig a kedves és aranyos állatok helyett a buta és agresszív állatokról írok, mint például liba.
Úgy alakult ugyanis, hogy nyugodt és egyszerű életünket beárnyékolta a tollas szárnyak suhogása.
Van ugyanis a háztömbünk mellett egy folyó holtág, ahol tavasz végén felbukkant néhány kacsapár, egy hattyúpár meg egy szingli vadliba két kicsinyével. Meg vannak ott még ilyen kis fekete vízimadarak, akik nagyon gyorsan tudnak tupuzni, azoknak is lettek kicsinyeik, azok nagyon cukik voltak.

Mit szeret az ember csinálni, ha aranyos kismadarakat lát? Meg akarja őket dobálni kenyérrel. Urszuszka gyanútlanul odament a libacsaládhoz némi pár napos kenyérrel, hogy majd itt etetés lesz. Akkor lett számára gyanús a dolog, amikor a liba leszegett fejjel gyors léptekkel haladt felé és már túlhaladt a kenyérzónán. Urszuszka számára ekkor lett világos, hogy a liba a vérére szomjazik és futva elhagyta a helyszínt.
Később én is próbára tettem a bátorságom, futás lett a vége annak is. Aztán már kárörvendve figyeltük, ha valaki a liba területén próbált átsétálni gyanútlanul, aminek nadrágszárcsipkedés és általában menekülés volt a vége.
Egyik reggel bejött a liba a háztömb parkolójába, másik reggel megtámadta a buszra várakozókat, meg a buszról leszállókat.
Később olyan is volt, hogy a hattyúk fent álldogáltak a ház ajtaja előtt, ahonnan valaki etette őket, a folyónál a kacsák, liba meg sehol. Ezen felbátorodva dobáltunk egy kis kenyeret a kacsáknak, akik elégedetten hápogtak. Erre a hattyúk is felénk indultak, aminél elkezdtünk kicsit izgulni, mert a hattyúnál az a jó felállás, ha ők bent vannak a vízben, mi meg a parton. A hattyú azért elég nagy és bár nem voltak rossz tapasztalataink, nem akartuk letesztelni, hogy milyenek ha közel vannak. És ekkor bizsergett a pókösztönöm, a szemem sarkából mozgást észleltem, a liba!! Rajtunk ütött hátulról, elkiáltottam magam, Urszuszka nekiiramodott, a liba őt vette célba, még fel is repült! Hazáig meg sem álltunk, Urszuszka hátra sem nézett. Persze úgy kell nekünk, minek hívjuk ki a sorsot magunk ellen.
Urszuszka azóta libamájat szeretne enni friss kenyérrel.

The Ferocious Fowl
wings1.jpg

Update: még több vadállatok! :) A bejegyzés írása után egy nappal ellátogattunk Raby Castle-be, hatalmas csodaszép kastély, gyönyörű kerttel és egy hatalmas füves terület szarvasokkal! Egészen közel tudtunk hozzájuk menni, kb. 20 méterre, egészen hozzászokhattak az emberek jelenlétéhez. Persze megsimogatni őket azért kihívás lenne. A bejáratnál felhívták a figyelmünket, hogy ha szarvasborjat látunk egyedül a fűben, ne menjünk oda megsimogatni, mert emberszaga lesz és akkor az anyuka nem megy vissza hozzá vagy valami ilyesmi. Ilyen egyedül kuporgó borjat végül is nem láttunk, szóval nem tudtuk letesztelni az akaraterőnket. :)
Deer_Raby_castle_1024x768.jpg

Szólj hozzá!

Címkék: bárány szarvas liba goose lamb greyhound agár deer

Every little helps

2012.03.12. 17:00 malgabo

Jó hírekkel tudok szolgálni, bejött a számítás!
A Tesco egyelőre jó, újra elkezdtem szeretni a munkámat.
A terhelés pont jó, nem hajszolnak halálra, de azért mindig van mit csinálni, kollégák aranyosak, vettem nekik virágot is nőnapra, hogy kicsit bevágódjak, meg voltak hatódva. Mivel nőnapról a nagy átlag sosem hallott, max. a tévéből, nekik is elmondtam hogy mi is ez, illetve hát hogy mindegy is, csak a virág a lényeg. A Bootsnál már kétszer tartottam nőnapot, fel vagyok készülve. Ráadásul messzire sem kellett mennem, a Tescos virág is nagyon szép s jó.
Itt megemlítem, hogy míg a Teszkónak odahaza van egy negatív mellékzöngéje az olcsósága miatt, főleg a hírhedt, ki-tudja-honnan szalajtott "gazdaságos" termékeik miatt, itt a Tesco megítélésem szerint minőségibb kategória, még a "value" termékek is. Állítólag nem is olcsó, biztosan így van, én attól még ott vásárolok. Fél év múlva fogok kapni "Privilage Cardot" is, ami olyan 10% körüli kedvezményt jelent, egy év múlva még részvényekhez is juthatok, zsír. Pár tíz év után pedig enyém lesz az egész, haha.
A shiftek kicsit megfűszerezik a dolgot, egy hétig 6.30-kor kezdek, a következő héten pedig 22.30-ig vagyok, úgyhogy a kis szervezetemet szoktatni kell még ehhez a menetrendhez. Amúgy 9 órás egy műszak.
Szerencsére a korai és a késői órákban alig van valaki, úgyhogy ilyenkor van idő behozni a papírmunkát, csinálni tréningeket, okosodni meg teát kavargatni. :) Ez az, ami a Bootsnál nem adatott meg.
A másik jóság a szabadságolás, mondtam a managereknek, Jackynek hogy mikor mennék májusban, mondta OK, szerez locumokat arra az időszakra, not a problem. Ennyi. Nem ám hogy fél-egy évvel előre le kell adnom írásban, pót-időpontokkal, mint annak előtte. Ja és hétvégén nem dolgozom. Szóval ez a pharmacist-mennyország ahogy mi hívjuk. :)

Urszuszkának is történt előrelépés, miután elég jól teljesített Darlingtonban (hónap dolgozója többszörösen!) és elsóhajtotta magát, hogy ő bizony szívesen dolgozna full-time, úgy alakult, hogy Newcastle-ben lett az egyik store-ban Manager Assistant. Eddig neki is tetszik, nála az utazás az, ami egy kicsit bezavar az idillbe, egy óra busszal az út, cserébe a busz a házunk előtt szedi fel és a boltnál teszi le. Kocsival ha jó a közlekedés, ennél húsz perccel hamarabb bent lehet lenni, ez pl. szombaton a legjobb opció.

A házikót is szépen belaktuk, Urszuszka még képet is festett a nappaliba, kidekorálta szépen, függönyt szerzett, én pedig a fiús melókat csináltam, bútort szereltem, wifit csináltam, tévét szereztem.

Nappalink legújabb szerzeménye pedig egy szép nagy sarok szófa, félek ezt nem fogjuk tudni magunkkal vinni haza, ha eljő az idő. Jó sokat vártunk rá, most meg arra, hogy a régit elvigye az ügynökség akitől béreljük a bérleményt, addig is a sarokban állnak felstócolva, úgy néz ki a nappali egyik fele mint egy bútorraktár.

A tavasz pedig megérkezett, szép napos meleg idő lett, tegnap elmentünk sétálni a folyópartra egy barátunkkal, fel is fedeztünk egy rafting pályát. Kipróbálni persze nem fogjuk, ismerve magunkat többet lennénk a víz alatt mint felett, ami nem egészséges!

2 komment

Címkék: munka tesco kanapé sofa

Két év

2011.11.16. 07:00 malgabo

Hajdihó kedves olvasók, ismét anniversary!

Hihetetlen, de igaz: malgabo két éve éldegél Angliában.
(Még három és akár angol állampolgár is lehetnék, de ne tervezzünk ennyire előre.)

További izgalmak is várhatóak a közeljövőben, ugyanis felmondtam a Boots-nál és aláírtam a Tesco-nál, így februártól teszkó gazdaságos gyóccerész leszek.
Továbbá folyamatban van a költözés, remélhetőleg a napokban aláírjuk a szerződést és decemberben becuccolunk egy valamivel nagyobb és szebb környéken elhelyezkedő bérleménybe!

A felmondásról annyit, hogy mindenki sajnálja hogy elmegyek, de ugyanakkor mindenki helyesli is. Jóformán mindenkinek tele a puttonya a Boots-szal, legalábbis az ismeretségi körömben.
Mindenki szétdolgozza az agyát, stresszel, több ember helyett dolgozik, pláne így év vége felé. Több gyógyszerész barátom is vágja a centit hogy mikor telik már le a szerződése, hogy végre dobbanthasson
Szóval a store amit menedzselek egészen jól teljesít (értsd: kevésbé van mínuszban mint a többi), de már így is többet dolgozok mint amennyit egyáltalán el tudtam képzelni magamról, de ezt túl sokáig csinálni nem lehet egészségkárosodás nélkül. Urszuszka is aggódott miattam eleget.

Az új helyemen várhatóan kevesebb meló lesz több pénzért, ez kell nekem, mondok.
Egy szopó azért lesz, a reggeli műszak 6.30-kor kezdődik, az esti meg 10-kor fejeződik be, de így is kevesebbet leszek ott, mint Coulby Newhamben. Arról nem beszélve, hogy a szabadságaimat nem kell egy évre előre kikérnem. És közelebb is van. Szóval jelenleg pharmacist mennyországként hivatkozunk csak rá. :)

A lakásról majd teszek fel képeket ha beköltöztünk.
Ja és még egy jó hír, a kocsival sincs már gond (touch wood), két alkatrészt kicseréltettem rajta és premium benzint tankolok bele és azóta nincs problem. Remélem ennek más is úgy örül mint én,
folytatjuk...
 

Szólj hozzá!

Jack-o-Lantern

2011.10.31. 23:59 malgabo

Gyönyörködjetek a tökeinkben!

lantern.jpg

 

 

 

Szólj hozzá!

Címkék: halloween bagoly pumpkin töklámpás

21 hónap

2011.08.18. 08:00 malgabo

Ma vagyok 21 hónapja a Boots alkalmazásában!

Ez azt jelenti, hogy most már bármikor felmondhatok, nem kell visszafizetnem a kiutaztatási költségeket.
Kicsit büszke vagyok magamra, hogy idáig kibírtam, persze Urszuszka nélkül ez nem biztos hogy sikerült volna!

Ezt megünnepelendő jövő héten hazamegyünk két hétre üdülni, krémest és gombócot falni nagy kanállal.
:)

Egyébként jól vagyunk, dolgozgatunk, Urszuszka is dolgozik, majd ő megírja, ha kedve lesz hozzá.
Én június vége óta egy másik városban vagyok, azt hiszem ezt hívják felfelé bukásnak, nem akartam menni, de mennem kellett. Én vagyok most az állandó és egyetlen pharmacist, több munkaórával, több pénzért, viszont kidolgozom a lelkem is (I work my socks off). Nortonban is folyton kimerült voltam, de most aztán már tényleg kivagyok, hadd panaszkodjak már egy kicsit, na. Elvileg pár hónap múlva visszamehetek majd, ha akarok, de láttam én már ilyet, valami valahogy mindig "közbejön". Úgyhogy most nem vagyok happy a céggel, lehet hogy elkezdek érdeklődni a konkurenciánál, az előttem lévő gyógyszerész csaj is átment más céghez, kevesebb munkával több pénzért. Szerintem nekem is pont erre van szükségem. :)

Viszont a búcsúajándékom a nortoni lányoktól nagyon tuti lett, igaz, nem előzmények nélküli, beszéltünk róla korábban. Kaptam egy utalványt egy öt percre levő szépségszalonba, lőttem is képet a kezelésről, íme:

























Garra rufa fish spa treatment, nagyon poén, mindenkinek ajánlom! Ilyen kis fogatlan halak csipegetik le az elhalt bőrdarabokat a lábfejről, állítólag bizonyos bőrbetegségekben csodát tesz, nekem szerencsére nincs semmi bajom, szimplán puha és selymes lett a lábfejem.
Az első egy percben folyamatosan röhögtem, nem is a csiklandósság miatt, hanem mert annyira bizarr és valószerűtlen az egész. :)
Metálabb arcok egész testes kezelést is kérhetnek, mondjuk azt elég kevés helyen csinálják.

A másik jóság, hogy vettünk géperejű járművet, egy ezüst színű Peugeot 206-ot, jutányos áron, igaz hogy a kilométerórája (ami mérföldóra) vissza lett tekerve (mint utólag kiderült, viszont így kértem rá utólag kompenzációt) és elég megbízhatatlan a motorja, azért amikor megy, akkor elvisz minket szép helyekre. (Meg ronda helyekre is.)

A magyar árakhoz képest tényleg olcsóbb egy kocsi, viszont a biztosítása (főleg annak, aki új a rendszerben) nagyon brutál. Esetünkben effektíve annyi az éves bizti, amennyi az autó ára volt. A biztosítás még abban különbözik, hogy nem az autóra szól, hanem a személyekre akik vezetik. Az autó adatai csupán szükséges extrák.
A benzinárak itt is magasak, amit nem értek, az angolok elég sokat ásnak maguknak, meg az iparuk is nagyobb, hát én ehhez nem értek kérem.
Kép a járgányról:

 


 

2 komment

Címkék: peugeot garra rufa doctorfish

Looting

2011.08.12. 12:00 malgabo

Angliában fellángolt az unalomból elkövetett vandalizmus, szerencsére itt északon az emberek lusták fosztogatni. Úgyhogy üzenem a rokonaimnak, sajnos nem tudunk tévét vinni haza. :)

 





















Megnyugtatunk mindenkit, mi jól vagyunk és a sirályunk, István is.











 

1 komment

Címkék: sirály fosztogatás cameron looting scumbags

Take That

2011.08.01. 05:27 malgabo

Húha, már megint mennyi minden történt, a krónika meg nem frissül.
Mi történt az üdüllés óta:
voltunk Take That koncerten, hatalmas élmény, az angol szórakoztatóipar a legjavát adta.
Néhány száraz számadat, csak hogy érzékeltessem minden idők legnagyobb Egyesült Királyságbeli turnéját: 35 koncert, ebből 29 az UK-ban, a többi néhány nagyobb európai városban, összesen 1.8 millió jegyet adtak el. Az összes eredetileg kiadni tervezett jegy elfogyott a kibocsátás napján, ezért iktattak be plusz napokat a programba.
Mivel a turné Sunderlandben kezdődött, tőlünk nem is olyan messze, így adta magát a dolog, hogy ha már Urszuszkának a TT az egyik kedvenc együttese tinikorából és amúgy is pár nappal a szülinapunk után lesz koncert, legyen hát ez a szülinapi parti. Ebayen azért bőven lehetett venni még jegyet, sőt ahogy néztem, a koncert előtt pár órával is (sőt a koncert után is volt, aki még árulta, a béna).
Mondjuk nem volt olcsó, de hát azért ilyen esemény nem minden hétvégén van, így utólag azt mondom, hogy bőven megérte. Mi a második napra vettünk ülőhelyet, de szinte végig álltunk, meg táncoltunk amennyire a hely engedte.
A legviccesebb az egészben az, hogy ha valaki nekem azt mondja gimis koromban, hogy én huszonvalahány évesen Take That koncertre fogok menni Angliában, valószínűleg jól kiröhögöm. Aztán íme, tessék.

























A szervezés nem hagyott kívánnivalót maga után, sok szervező példát vehetne az angolokról e téren. A bejutás-kijutás annyira sima, hogy kedvem lett volna ki-be mászkálni. Mindenhol segítők, szekusok, egészségügyi személyzet, kedvem lett volna rosszul lenni, csak hogy lássam milyen hatékonyan dolgoznak. :)
A turné apropója ugye az volt, hogy Robbie Williams elkokózta a pénzét kibékült a régi cimborákkal, így ismét öten álltak a publicum elé.
Az új közös albumukról, a Progress-ről játszottak néhány új számot, de bőven volt régi anyag is. Vannak számaik, amikre én, mint alkalmi fogyasztó azt mondom, hogy szeretem, kellemes, külső ráhatás nélkül is betöltöm a Youtube-on szívesen, pl. Never forget.

Nyelvi ötpercünk: vajon ki tudja helyesen, mit jelent a "Back for good"? Én sokáig abban a hitben éltem, hogy azt jelenti kb. hogy vissza a jóért, vagy hogy vissza, hogy jó legyen.
Ehhez képest Angliában kellett hogy megtanuljam, a "for good" jelentése örökre, forevör. Tehát örökre vissza.
Na.

Tehát bent vagyunk, nézzük a gyülekező tömeget (jó korán értünk oda, Urszuszka foglalt egy buszt, hogy biztosan odaérjünk :) ), vettünk valami innivalót, az is álomszerűen egyszerű volt, tényleg csak az nem jutott italhoz, aki nem akart, minden húsz méteren állt egy hűtőtáskás árus, valakinél sört lehetett kapni, valakinél bort, valakinél dobozos valamit, egy jó nagy zászló hirdette a hűtőtáskán, hogy mi a pia az árusnál. Ami nekem új volt, az a poharas bor, műanyag borospohár és a teteje lefóliázva, nagyon poén.
A közönség ivararányairól annyit, hogy kb. 5:1-hez volt a nők aránya, nahát.

Nem sok képet csináltam, gondoltam majd utólag szedek jókat a Flickr-ről. Ezt csak azért lőttem, hogy érzékeltessem a nézőtéren ülők összetételét.


















Előzenekar: Pet Shop Boys (peccsopbojz)
Hohó, mondom, ez jó, lesz itt retró hangulat! A két faszibácsi már akkor is öregnek tűnt, amikor én láttam őket először az MTV-n, de most meg aztán tényleg öregek (popbandához mérten, még mielőtt törzsolvasóink megsértődnek). A duó effektíve előbb létezett, mint én. Ez különösen a DJ-nél néz ki hülyén (tudjátok, az a tag, aki soha nem szól egy kurva hangot sem, bézból kalapot visel és úgy tesz, mintha a gombok meg a potméterek tekergetésének lenne bármi hatása a zenére, amit hallunk). :D
Amúgy ha megnézzük a Wikipédián, ők a valaha volt legsikeresebb brit popduó széltében-hosszában, én ezt azért nem gondoltam volna, én a kilencvenes években azt hittem, ők is csak egy banda a sok közül. A Go Westet mondjuk szerettem, sőt most is szeretem.
Most meg már ők az előzenekar. A show kicsit hakniszagú volt, négy fiatal táncos színes feszülős ruhákban próbálta kicsit fiatalosítani a műsort, túl nagy őrület azért nem volt a színpad előtt sem, de a közönség azért ünnepelte őket rendesen
Még a hangosítást meg kell említenem, ami kifogástalan volt, pont jó hangerő, pont jó hangzás.

Aztán jöttek a fiúk. Négyen. Lenyomtak pár számot, aztán levonultak, csak hogy utána az óriáskivetítőn feltűnjön Robbie, aki azután a képernyőről szó szerint kirobbant a színpadra, a Let me entertain you-val, a közönséget extázisba taszajtva ezzel. (Itt egy videó a belépőjéről, messziről ütősebbnek tűnt azért.)A számok között azért beszélt is bőven, főleg magáról. Lenyomott még négy számot, majd az önálló esthez csatlakoztak a többiek, volt önreflexió ott is, ami különösen tetszett, hogy az egyik ilyen számok közti szünet alatt koccintottak vörösborral, kivéve Robbie-t és Markot, akik tejjel koccintottak, utalva a közelmúlt alkoholproblémáira (nem ellátási problémákról van szó ugye).

























A látványra a fantasztikus szó jól illik, a fő színpad fölött egy hatalmas android tekintett le a földre, a nézőtér közepéig kinyúló kifutó egy nagy színpadban végződött, ahol a show jelentős része zajlott, természetesen óriási pirotechnikával, fények, táncosok, csilli-villi jelmezek, táncosok, fergeteg és még táncosok. Ahogy sötétedett, úgy durvult a show, a fő színpad felől egy óriási robot ("Om") indult el, először guggoló pózban, majd ahogy haladt a stadion közepe felé, úgy egyenesedett fel (a műsor címe ugye Progress, vagyis haladás, gondolom erre utal a motívum), de mindeközben rengeteg szám lement, íme a setlist. Néhány szám alatt a tagok is a robot testrészein tartózkodtak éneklés közben, majd a műsor csúcspontján a robot teljesen felállt, kitárta karjait, a szíve pulzált, igazán monstre jelenség. (A robot úgy 30m magas lehet, tippelgettük, hogy magasabban van-e a feje a stadion tetejénél. Olvasom utána a hírek között, hogy az egyik előadáson a mechanika megmukorodott, két tagot létrával kellett leszedni, hehe.)

A durvulás zenében is megnyilatkozott, a Love love című számuk az indusztriális hangzásával, torzított gitárokkal, pirotechnikával megtámogatva már-már rammsteini élményt nyújtott.
A közönség számára természetesen a Never forget jelentette a csúcspontot, teli torokból énekelte mindenki az arénában hogy "Neeeevöör!".




Végül jött a finálé, mi pedig boldogan és kissé fázva sétáltunk vissza a buszunkhoz, hogy aztán hazafelé is szóljon a rádióból - bár jóval halkabban - a Never forget.
Mi sem fogjuk elfelejteni az élményt sohasenem!





 

2 komment

Címkék: live that sunderland koncertbeszámoló take progress

Skócia

2011.06.01. 06:00 malgabo

Scotland

Úgy alakult, hogy afféle késői nászútként elmentünk egy hétre Skóciába. Közel is van, szép is, miért ne, ugye.
Hétfőn felvonatoztunk Edinburgh-ba, szép kényelmesen, elvégre üdülés, befészkeltünk a guest house-ba és estefelé lazán felderítettük a környéket.
Másnap korán keltünk, menni kellett a buszhoz, befizettünk ugyanis egy két napos Highland Experience-re. Egy nagyon élvezetes túra kerekedett, egy 15 fős busszal mentünk, Steve-vel az egyszemélyes sofőr-túravezetővel, aki természetesen kiltet és sporrant viselt és fantasztikus skót (sőt felföldi) akcentusa volt.
A busz nagy részét egy amerikai csoport töltötte meg, az ő akcentusukat inkább idegesítőnek ítéltük meg, annyira mondjuk nem is vegyültünk a többiekkel, ahhoz rövid volt az idő.
Volt még egy szingapúri pár meg két szlovén nő, csak megemlítem a teljesség kedvéért.



















Ahogy elindultunk, Steve egyből elkezdte ontani magából az információkat, gondoltuk gyorsan lezavarja a fontos dolgokat az elején, aztán lehet zenét hallgatni, de szerencsére nem így lett, néhány 15-20 perces szünetet leszámítva végigbeszélte a két napot, ami azért nem kis teljesítmény, levezetni 300 km-t és beszélni közben 5-6 órát (ezt kétszer). Persze tudom, hogy egy tanár is beszél ennyit egy nap, de ők nem vezetnek közben. Ráadásul élvezettel tette amit tett, szóval nagyon szívünkbe zártuk a pasast. Amikor éppen nem beszélt, skót dudás dalok (Red Hot Chili Pipers) és gall (Scottish Gaelic) népdalok szóltak a lejátszóból. Estére már akkor is skót dudát hallottunk a fülünkben, amikor éppen nem is szólt. :)
A cég csinál egyébként 1, 2, 3, 4 és 5 napos túrákat is, na ez utóbbiak azért kemények lehetnek, nekünk éppen elég volt a két nap, meg amúgy sem akartuk az egész üdülést buszon ülve tartani.



















A menetrend a következő volt:
Edinburgh
Falkirk - itt valami függetlenségi csata volt
Stirling - itt is, itt áll William Wallace emlékműve, ahol a kardját is őrzik
Doune - kastély, itt (is) forgatták a Gyalog-galopp egyes részeit ("hülye angolok, angol hülyék") , itt van Doune hídja, Bride of Doune (bregedün), a legenda szerint van egy falu, ami csak minden száz évben tűnik fel itt. Ebből készült egy amerikai musical Brigadoon címmel is.
Loch Lomond - nagy tó, a loch szó egyébként lake-et jelent. Ilyen tóból és tavacskából van vagy 30000 Skóciaszerte!
Aztán egy csomó kopár, de bazi nagy hegy, meg tavak, sokáig. Ez a skótok szerint is zord és brutális vidék.
Glen Coe - itt mészároltak le szinte egy teljes klánt angol-barát klánok, régen.
Fort William
Fort Augustus - a Loch Ness (tehát nem Loch Ness-i tó) déli kezdete. A tó egyébként jó nagy, kb. a tizede a Balatonnak. 36 km hosszú, elég keskeny és a vize jéghideg.
Drumnadrochit - kis falu, itt szálltunk meg éjszakára, de előtte mentünk Nessie-vadászatra egy halászhajón, egy nagyon tipikus kapitánnyal.

Rácsodálkoztunk a naplementére, aznap este kb. Göteborggal voltunk egy szélességi körön, így 10-kor kezdett csak sötétedni, ami bizarrul megbolygatja az ember időérzékét.

























A másnapi út valamelyest nyugodtabb volt, a táj kevésbé volt "drámai", nem álltunk meg fél óránként fotózni, inkább kevesebb, de hosszabb pihenőt tartottunk.

Visszafelé az útvonal:
Drumnadrochit
Inverness
Culloden - egy csata helyszíne, múzeummal
Végig az A9-es úton, a Cairngorms National Park mentén, megálltunk valami skanzennál is
Pitlochry - cuki kis falu
vissza Edinburgh-ba

Találtunk egy jó kis éttermet, amit kineveztünk törzshelynek, a második este Urszuszka kiszúrta az egyik pincérsrác akcentusát úgy, hogy nem is minket szolgált ki és csak rövid mondatokat mondott. Rákérdeztünk, Tibi. :)

A hét további részét Edinburgh-ban töltöttük, elmentünk az állatkertbe, nagyon tetszetős, csak kevés állat van benne. :) Volt hogy hosszú percekig sétáltunk, anélkül hogy madarakon kívül mást is láttunk volna. Tudom persze, hogy dél körül a legtöbb állat csak henyél, de többször fordult elő, hogy a térkép szerint ott valami nagy izének kellett volna lennie, de nem volt. Skandalum!
Ami nagyon tetszett, az a pingvinsétáltatás, naponta egyszer a látogatók falat alkotnak, a gondozók pedig kinyitják a kaput pár felfedező kedvű madárnak, akik nagyon aranyosan végigtipegnek a kijelölt ösvényen. Vicces, ahogy a többiek meg belül követik őket, nem tudom mit remélnek. :)
A másik állat, ami komolyan gondolkodóba ejtett, az a sörényes hangyász (anteater).
Sok nem látszott belőle, mert a kis vackában henyélt a kicsinyével. Amin morfondíroztam:
a kis hangyász hogyan jön rá, hogy neki hangyát kell ennie? Nyilván leutánozza az anyukáját. De mi van, ha neki nem ízlik a hangya? Ilyen fejszerkezettel szegény nem tudna mást enni, sőt amíg ilyen kicsi, lehet hogy a nagyobb hangyáktól is köhög.
Remélem azért hogy, jól alakul a sorsa ott a Zoo-ban. :)



















A továbbiakban végigszaladtunk pár múzeumon (nem volt valami ragyogó idő, sőt végig szeles volt), bejártuk a régi és az új High Streetet (a régi a Royal Mile, az új a Princes Street), meg felmásztunk egy tetszetősebb dombra.
Szép város Edinburgh, ahogy általában a régi történelmi városok várral, kastéllyal, palotával azok szoktak lenni. Benéztük egy hatalmas skótkockás szöveteket (tartan) gyártó üzembe is, kívülről sima üzletnek tűnt, a föld alatt meg egy hatalmas csarnokban készítették a szöveteket.

Pár érdekesség:
J K Rowling itt írta a Harry Potter könyveket, kis kávézókban üldögélve (leghíresebb az Elephant Café), Roxfort (eredetiben Hogwarts) pedig egy helyi egyetemről lett megmintázva.

William Wallace-ről pedig annyit, hogy amit a Braveheartban megtudtunk róla, az nagyon el van ferdítve. Steve jó sokat mesélt a sztoriról. Eleve nem is  William Wallace beceneve volt a Braveheart, hanem Robert the Bruce-é. Persze nagyon nagy hős így is, több alkalommal elgyepálta az angol túlerőt.
Emlékszünk a film csúcspontjára, a végén a kínzási jelenetre? Na a valóság sokkal kevésbé lett volna pátoszos filmre víve.
Miután árulással az angolok kezére adták, Londonba vitték, ahol egy nem éppen modern tárgyaláson (nem volt például ügyvédje sem) halálra ítélték. A kívégzés módja az akkor divatos "hanged, drawn and quartered" volt, egy lóval végigvonszolták a nép előtt, felakasztották, de ügyelve, hogy ne haljon meg. Majd levágták a nemi szervét és a szájába tömködték, miközben a fogai már így is ki voltak törve, tehát a filmben hallható "Freeeedoooom!" kiáltás helyett csak annyit hallhattunk volna, hogy "Phhhhfffmmmmmggghhh!" mintha csak Kenny a South Parkból mondott volna valami velőset.
Aztán kitépték a beleit, meggyújtották azokat, majd lefejezték és négy darabba vágták. Meg nem volt semmi kegyelemért könyörgés a nép részéről, William Wallace az ő szemükben egy barbár emberevő állat volt (a propaganda már akkor is működött), halálakor úgy örömködhettek az angolok, mint egy Való Világ kiszavazáson.
A hercegnő pedig, aki a filmben fájdalmat enyhítő orvosságot akart neki adni, a kivégzés időpontjában négy éves volt, tehát a romantikus szál itt is a forgatókönyvíró elmeszüleménye. :)

Ja és a felföldi tájakon felbuzdulva megnéztük egyik este a Highlandert is, nem is rossz film, bár a csatajelenetek mai szemmel nézve röhejesnek hatnak. Nézzétek meg Ti is, Queen rulez!

És végül a haggis-ról: a haggis-nak májas hurka íze van, sőt úgy is néz ki, csak rizs helyett valami zabféleséggel van dúsítva.

A Loch Ness-i szörnnyel (Nessie) kapcsolatos elképzelésem: lehet, hogy régen létezett, de hogy ma már nem él, az biztos.
Érdemes elolvasni a Wikipédiás szócikket angolul.
A leghíresebb képe 1934-ből, amin a nyaka és a feje kilátszik a vízből, bevallottan hamis.
A leghíresebb észlelések a huszadik század első feléből származnak, azóta pedig többször is átfésülték a tavat modern eszközökkel.
A helyiek egyébként nem beszélnek róla, a vadabb ötleteim között szerepel, hogy mi van, ha valaki régen levadászta, nem verte nagydobra és most ott lóg az ágya felett kitömve. :)
A legvalószínűbb magyarázatok közül pedig szimpatikus nekem, hogy sima tengeri fókák néha betévednek a tóba, ill. hogy gyantás fatörzsek, amikben légbuborékok képződnek, felúsznak a felszínre majd visszasüllyednek.
Szóval ha élt is itt Nessie, azóta bizonyára hazatért. :)





 



















 

4 komment

Címkék: skócia edinburgh scotland haggis highland tartan

Happy

2011.05.24. 05:24 malgabo

Köszönjük! :)

Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása