Hohohohhóóó!

Egyet mondtam, kettő lett belőle, nos hát tudniillik nekem itt szállást kellett találnom, a Cég ugyanis csak az első hónapot fizeti, ami esetünkben egy szálloda, nem is rossz, megjegyzem, sőt igazából luxus.

http://www.parkmorehotel.co.uk/

Térkép

A szálloda étterme meg egyenesen jónak mondható, de ezt majd később.

Itt egy kép egy szobáról, amiben csak egy napot töltöttem, mert nem tudtam aludni a zúgó radiátor miatt. Azóta vettem füldugót, minden eshetőségre felkészülve, amit jól tettem, mert most meg az uszoda vízforgatója fölött lakom nagyjából.

Szóval a múlt hetet lakásnézéssel töltöttem, ami igazából azt jelenti, hogy netezgettem, szerdán megnéztem egyet, megtetszett, pénteken le is foglalóztam.
Most egy indiai család lakik benne (a csávó orvos amúgy), de messze van a munkahelye, szóval mennének. Remélem a következő posztot onnan írom, mert innen nemsokára kiköltözöm, tekintve hogy saját pénzen nem szívesen vennék ki itt szobát, mert horror árai vannak a hotelnak. Az új kecóról nincs képem, mert a neten is csak a konyháról volt (ez gyanús volt azért először), képeket meg nem csináltam, mert ugye nem akartam más emberek száradó ruháit meg personal belongingjait fotózgatni, ahogy ott éppen élnek. :)
Ezen kívül megnéztem még egyet, de az bútorozatlan volt, itt hívnám fel az angolul tanulók figyelmét a furnished (bútorozott) és a refurbished (felújított) szavak közti látszólag nüansznyi különbségre, aminek én áldozata lettem, nem vagyok rá büszke amúgy. :)

 Tájékozódásképpen, hátha olyanok is olvasnak, akik szintén kiköltöznének ide: a legtöbb kiadandó kecó minimum két szobás (1 bedroom), és 300 font körül kezdődnek havonta (errefelé), minimum hat hónapra.
(Én mindent 300-zal szorzok az egyszerűség kedvéért, ha forintban akarok gondolkodni.)
Amik 300 fontért voltak, azokról lebeszélt az ingatlanügynök, nem volt nehéz dolga, mert képeken is elég lehangolóan néztek ki, meg állítólag csóró lepukkant emberek veszik ki.
Az alapdíjhoz jön még valami havi 70-80 pezó Council Tax meg persze a rezsi.

Ennyit erről, lássuk mai posztunk fő témáját, amit Mikulás-nap alkalmával írok!
Mi is az? 

Hát a Boots. (Ééérted? Mikulás - csizma - boots, muhhhaha XD) 

Szóval van ez a cég, ami egy üzletlánc, az egyik legnagyobb Nagy-Britanniában, a nevét pedig az alapítóról kapta. Erre tippeltem én is a kezdetek kezdetén, majdnem el is találtam, én Henry-re tippeltem, de valójában John Boot volt a fickó neve. (Igazából a fia, Jesse kezdte felvirágoztatni a bizniszt, de ez mellékes.) 

Nemrég összeolvadtak az Alliance lánccal, szóval igazából Alliance Boots a cég neve, de az üzletek csak simán Your Local Boots Pharmacy néven futnak. Eddig könnyű, nem igaz? :)
Mindenhol van tehát Boots, a nagyobbak pl. plázában akár többszintesek is, árulnak itt mindent, éppen csak talán cigit meg piát nem. Van külön gyógyszertár rész, külön szépségápolás, kozmetika, külön optikus, meg fényképosztály.
Amikor ezt megtudtam, megrémültem, hogy te jó ég, ezekhez mind értenem kell majd, de nem, sőt itt a gyógyszerész csak a gyógyszerekkel meg a betegekkel foglalkozik, otthon meg azért kellett tudnom, hogy melyik arckrém való éjszakára. 

Viszont ahol én vagyok, az nagyon pici branch (fiók), viszont egyből az orvosi rendelő mellett van, ami menetrend szerint öt percenként kipottyant magából egy beteget, aki aztán jól bebotorkál hozzánk.
Nálunk csak jóformán receptes forgalom van, de az durván, recept nélkül alig valami. Két fiatal gyógyszerész van itt állandóra, meg 5 dispenser (asszisztens), meg néha egy-egy helyettesítő.
Tervezek egy külön posztot az itteni egészségügyi rendszerről is, összehasonlításilag. Nagyon más mint itthon, a fizetési rendszer is, meg minden.

 Ja, a gyógyszertár meg itt van, Nortonban:

Térkép

(Azért jó az itteni postcode, mert házra pontosan megadja a helyzetedet, ez elég okos dolog például.)
A megye neve meg Cleveland, majd elmegyek egy Cavaliers meccsre. :)

Mivel a cég terjeszkedik, gyógyszerész meg kell, ezért toboroznak mindenhonnan, én pl. egy A-Team Recruitment nevű cégen keresztül jutottam ide, róluk is írok majd. A gyógyszerészhiányról azt hallottam, hogy az angol gyógyszerészek Amerikába mennek, mert ott jobban lehet keresni. Hát így megyen ez kérem. (Én meg azért jöttem ide, mert itt lehet jobban keresni.) Három hónapig ilyen gyakornok-féle vagyok, tanulom a rendszert, a nyelvet, mindent, némileg alacsonyabb fizuval, ami persze már most jobb mint otthon. Aztán ha jól megy minden, "relief pharmacist" leszek, ami annyit tesz, hogy "enyhítő gyógyszerész", vagyis helyettesítő, de ez azért nem jó szó, mert van külön titulus, ún. "locum" a helyettesekre, más feladatkörrel. 
A relief tehát beugró, a látókör szélesítése végett elmondanám, hogy otthon is van ilyen, amit veretes magyar nyelven pendlizőnek hívnak.

Hangsúlyoznám, hogy "ha jól megy minden", mert egyelőre a nyelvvel nem állok túl fényesen, otthon még azt hittem tudok angolul, értem a BBC-t meg az "Így jártam anyátokkal"-t (ami amúgy amerikai), aztán ezek meg valami egészen furcsán beszélnek, bár figyelmeztettek előre, hogy északon ez lesz.
Pontosabban baj csak akkor van, ha gyorsan beszélnek, olyankor megkérem őket, hogy lassabban, mintha retardált lennék. (Ezen mindig jót derülnek.)
Ha lassan beszélnek, akkor nincs gond. Öreg emberekkel pl. szívesen beszélgetek pont emiatt, bár akkor is főleg ők beszélnek. A telefont vettem már föl, na az sem volt piskóta.
De most komolyan, ki hallotta már így a szavakat, hogy mundéj (monday), Lundn (London), luvli (lovely), mucs (much), bár ez csak a kisebbik része a dolgoknak. Meg hát tényleg olyan hülyén hangsúlyoznak, mint a nyelvoktató kazettákon.

 És egy jó tanács a végére:
olvassatok lassan és akkor nem fog olyan távolinak tűnni a következő poszt. :)

Addig zene:
Nancy Sinatra - These Boots Are Made For Walkin'