Az elmúlt hétvégén próbáltuk megünnepelni Malgabo őgyógyszerészségének sikeres vizsgáját úgy, hogy a csütörtöktől hétfőig tartó hosszú hétvégére jó sok programot terveztünk be. Persze ennek a felét sem sikerült megvalósítani, de annyi baj legyen.

Először is ellátogattunk a Preston Hall Museum & Park nevű üzemegységbe, ami tőlünk kb 10 percre van busszal. Két oka is volt a látogatásnak, egyrészt az, hogy szép volt az idő, másrészt az, hogy Urszuszka megpályázott egy szuperjó kis állást ott és meg akarta nézni magának a helyet. A múzeum maga egyébként egy kúria szerű építményben található, amit gigantomán méretű park vesz körül, amolyan Windows háttérkép jelleggel, dimbesdombos, zöld, kispatakkal, hattyúkkal, kacsákkal, hóvirággal, játszótérrel, golfpályával. A múzeum maga egyébként Stockton és környékének történelmét hivatott bemutatni, így megtudhattuk mi köze van Stocktonnak a vikingekhez és a keltákhoz, láttunk skanzen szerűen berendezett bevásárló utcát, viktoriánus korabeli szobákat, ruhákat, stb... a büfében pedig ihattunk old-fashion üdítő italokat, ami valami elcs_szett ízű kólát és bodzaszörpit jelentett csodaszép üvegben. Próbáltuk megfejteni, hogy vajon miért is adtak 1 fontért egész éves belépőt a múzeumba, de hát ezt mi, magyarok nem érthetjük...

Aztán szombat estére kérem nekünk programunk volt. Malgabo Andy nevű kollégája meghívott minket egy "játék estre" a közeli Yarmba. Ez is olyan dolog, amit mi, magyarok nem érthetünk, mivel az ilyesmi nálunk nem divat. Itt kérem minden településen van Leisure Center, ami valahol félúton található a nyuggerklub, az ifiház, a sportklub, és a kocsma között. Volt itt squash pálya, tenisz pálya, beltéri játékok, biliárd, hatalmas képernyős TV (gondolom szigorúan meccsnézéshez), na meg jó hangulat. Szombat esténként kérem itt komoly vetélkedők zajlanak játékmester vezényletével (nem ám csak úgy...). Hat fős csapatokkal lehetett nevezni, mi értelem szerűen Andy-vel voltunk, csapatunkban volt még Tony (aki amúgy kínai), Gail (aki ír, és nagyon cukin beszél) és a párja, akinek elfelejtettem a nevét, de teherautót vezet és a Newcastle-nek szurkol. Na így voltunk mi egy csapat, egész este ment a jenga, a minigolf, a petang, a putting (hasonló a minigolfhoz, csak kis kapukba kell belőni a lasztikat) na meg a sörözés. Mikor már mindenki jól kifáradt, akkor jött a kajálós rész. Amióta itt vagyunk, ez volt ez első normális, jó ízű vacsink, házi készítésű ételek voltak kipakolva kulturált svédasztal jelleggel. Volt sonka, rákocska, tonhal, piték, kukorica, krumpli, minden, mi szem szájnak ingere, sütik, gyümizselé, fagyi. Remek volt. Az est fénypontja azonban az volt, amikor elkezdtünk bemutatkozni a társaságnak. Már megszoktuk, hogy senki sem érti a nevünket, senki sem tudja megjegyezni, mégkevésbé kimondani. Arra azonban nem számítottunk, hogy valaki visszakérdez: It sounds like a Hungarian name! Hát nem csak, hogy úgy hangzik, hanem az is, mondjuk mi, meglepetten. A fickó mosolyog, és bemutat minket a kedves feleségének, aki egyébként Marianna, Rákospalotáról. Hát ehhez nincs mit hozzáfűzni! Nagyon örültem, hogy magyarokra bukkantam, főleg annak, hogy nagyon jót beszélgettünk.

Tessék szurkolni továbbra is, hogy Urszuszka megkapja a múzeumos állást, mert az igazán jó lenne neki :)

Néhány kép a Preston Múzeumról (bónuszként pedig a palacsintasütésről):