Scotland

Úgy alakult, hogy afféle késői nászútként elmentünk egy hétre Skóciába. Közel is van, szép is, miért ne, ugye.
Hétfőn felvonatoztunk Edinburgh-ba, szép kényelmesen, elvégre üdülés, befészkeltünk a guest house-ba és estefelé lazán felderítettük a környéket.
Másnap korán keltünk, menni kellett a buszhoz, befizettünk ugyanis egy két napos Highland Experience-re. Egy nagyon élvezetes túra kerekedett, egy 15 fős busszal mentünk, Steve-vel az egyszemélyes sofőr-túravezetővel, aki természetesen kiltet és sporrant viselt és fantasztikus skót (sőt felföldi) akcentusa volt.
A busz nagy részét egy amerikai csoport töltötte meg, az ő akcentusukat inkább idegesítőnek ítéltük meg, annyira mondjuk nem is vegyültünk a többiekkel, ahhoz rövid volt az idő.
Volt még egy szingapúri pár meg két szlovén nő, csak megemlítem a teljesség kedvéért.



















Ahogy elindultunk, Steve egyből elkezdte ontani magából az információkat, gondoltuk gyorsan lezavarja a fontos dolgokat az elején, aztán lehet zenét hallgatni, de szerencsére nem így lett, néhány 15-20 perces szünetet leszámítva végigbeszélte a két napot, ami azért nem kis teljesítmény, levezetni 300 km-t és beszélni közben 5-6 órát (ezt kétszer). Persze tudom, hogy egy tanár is beszél ennyit egy nap, de ők nem vezetnek közben. Ráadásul élvezettel tette amit tett, szóval nagyon szívünkbe zártuk a pasast. Amikor éppen nem beszélt, skót dudás dalok (Red Hot Chili Pipers) és gall (Scottish Gaelic) népdalok szóltak a lejátszóból. Estére már akkor is skót dudát hallottunk a fülünkben, amikor éppen nem is szólt. :)
A cég csinál egyébként 1, 2, 3, 4 és 5 napos túrákat is, na ez utóbbiak azért kemények lehetnek, nekünk éppen elég volt a két nap, meg amúgy sem akartuk az egész üdülést buszon ülve tartani.



















A menetrend a következő volt:
Edinburgh
Falkirk - itt valami függetlenségi csata volt
Stirling - itt is, itt áll William Wallace emlékműve, ahol a kardját is őrzik
Doune - kastély, itt (is) forgatták a Gyalog-galopp egyes részeit ("hülye angolok, angol hülyék") , itt van Doune hídja, Bride of Doune (bregedün), a legenda szerint van egy falu, ami csak minden száz évben tűnik fel itt. Ebből készült egy amerikai musical Brigadoon címmel is.
Loch Lomond - nagy tó, a loch szó egyébként lake-et jelent. Ilyen tóból és tavacskából van vagy 30000 Skóciaszerte!
Aztán egy csomó kopár, de bazi nagy hegy, meg tavak, sokáig. Ez a skótok szerint is zord és brutális vidék.
Glen Coe - itt mészároltak le szinte egy teljes klánt angol-barát klánok, régen.
Fort William
Fort Augustus - a Loch Ness (tehát nem Loch Ness-i tó) déli kezdete. A tó egyébként jó nagy, kb. a tizede a Balatonnak. 36 km hosszú, elég keskeny és a vize jéghideg.
Drumnadrochit - kis falu, itt szálltunk meg éjszakára, de előtte mentünk Nessie-vadászatra egy halászhajón, egy nagyon tipikus kapitánnyal.

Rácsodálkoztunk a naplementére, aznap este kb. Göteborggal voltunk egy szélességi körön, így 10-kor kezdett csak sötétedni, ami bizarrul megbolygatja az ember időérzékét.

























A másnapi út valamelyest nyugodtabb volt, a táj kevésbé volt "drámai", nem álltunk meg fél óránként fotózni, inkább kevesebb, de hosszabb pihenőt tartottunk.

Visszafelé az útvonal:
Drumnadrochit
Inverness
Culloden - egy csata helyszíne, múzeummal
Végig az A9-es úton, a Cairngorms National Park mentén, megálltunk valami skanzennál is
Pitlochry - cuki kis falu
vissza Edinburgh-ba

Találtunk egy jó kis éttermet, amit kineveztünk törzshelynek, a második este Urszuszka kiszúrta az egyik pincérsrác akcentusát úgy, hogy nem is minket szolgált ki és csak rövid mondatokat mondott. Rákérdeztünk, Tibi. :)

A hét további részét Edinburgh-ban töltöttük, elmentünk az állatkertbe, nagyon tetszetős, csak kevés állat van benne. :) Volt hogy hosszú percekig sétáltunk, anélkül hogy madarakon kívül mást is láttunk volna. Tudom persze, hogy dél körül a legtöbb állat csak henyél, de többször fordult elő, hogy a térkép szerint ott valami nagy izének kellett volna lennie, de nem volt. Skandalum!
Ami nagyon tetszett, az a pingvinsétáltatás, naponta egyszer a látogatók falat alkotnak, a gondozók pedig kinyitják a kaput pár felfedező kedvű madárnak, akik nagyon aranyosan végigtipegnek a kijelölt ösvényen. Vicces, ahogy a többiek meg belül követik őket, nem tudom mit remélnek. :)
A másik állat, ami komolyan gondolkodóba ejtett, az a sörényes hangyász (anteater).
Sok nem látszott belőle, mert a kis vackában henyélt a kicsinyével. Amin morfondíroztam:
a kis hangyász hogyan jön rá, hogy neki hangyát kell ennie? Nyilván leutánozza az anyukáját. De mi van, ha neki nem ízlik a hangya? Ilyen fejszerkezettel szegény nem tudna mást enni, sőt amíg ilyen kicsi, lehet hogy a nagyobb hangyáktól is köhög.
Remélem azért hogy, jól alakul a sorsa ott a Zoo-ban. :)



















A továbbiakban végigszaladtunk pár múzeumon (nem volt valami ragyogó idő, sőt végig szeles volt), bejártuk a régi és az új High Streetet (a régi a Royal Mile, az új a Princes Street), meg felmásztunk egy tetszetősebb dombra.
Szép város Edinburgh, ahogy általában a régi történelmi városok várral, kastéllyal, palotával azok szoktak lenni. Benéztük egy hatalmas skótkockás szöveteket (tartan) gyártó üzembe is, kívülről sima üzletnek tűnt, a föld alatt meg egy hatalmas csarnokban készítették a szöveteket.

Pár érdekesség:
J K Rowling itt írta a Harry Potter könyveket, kis kávézókban üldögélve (leghíresebb az Elephant Café), Roxfort (eredetiben Hogwarts) pedig egy helyi egyetemről lett megmintázva.

William Wallace-ről pedig annyit, hogy amit a Braveheartban megtudtunk róla, az nagyon el van ferdítve. Steve jó sokat mesélt a sztoriról. Eleve nem is  William Wallace beceneve volt a Braveheart, hanem Robert the Bruce-é. Persze nagyon nagy hős így is, több alkalommal elgyepálta az angol túlerőt.
Emlékszünk a film csúcspontjára, a végén a kínzási jelenetre? Na a valóság sokkal kevésbé lett volna pátoszos filmre víve.
Miután árulással az angolok kezére adták, Londonba vitték, ahol egy nem éppen modern tárgyaláson (nem volt például ügyvédje sem) halálra ítélték. A kívégzés módja az akkor divatos "hanged, drawn and quartered" volt, egy lóval végigvonszolták a nép előtt, felakasztották, de ügyelve, hogy ne haljon meg. Majd levágták a nemi szervét és a szájába tömködték, miközben a fogai már így is ki voltak törve, tehát a filmben hallható "Freeeedoooom!" kiáltás helyett csak annyit hallhattunk volna, hogy "Phhhhfffmmmmmggghhh!" mintha csak Kenny a South Parkból mondott volna valami velőset.
Aztán kitépték a beleit, meggyújtották azokat, majd lefejezték és négy darabba vágták. Meg nem volt semmi kegyelemért könyörgés a nép részéről, William Wallace az ő szemükben egy barbár emberevő állat volt (a propaganda már akkor is működött), halálakor úgy örömködhettek az angolok, mint egy Való Világ kiszavazáson.
A hercegnő pedig, aki a filmben fájdalmat enyhítő orvosságot akart neki adni, a kivégzés időpontjában négy éves volt, tehát a romantikus szál itt is a forgatókönyvíró elmeszüleménye. :)

Ja és a felföldi tájakon felbuzdulva megnéztük egyik este a Highlandert is, nem is rossz film, bár a csatajelenetek mai szemmel nézve röhejesnek hatnak. Nézzétek meg Ti is, Queen rulez!

És végül a haggis-ról: a haggis-nak májas hurka íze van, sőt úgy is néz ki, csak rizs helyett valami zabféleséggel van dúsítva.

A Loch Ness-i szörnnyel (Nessie) kapcsolatos elképzelésem: lehet, hogy régen létezett, de hogy ma már nem él, az biztos.
Érdemes elolvasni a Wikipédiás szócikket angolul.
A leghíresebb képe 1934-ből, amin a nyaka és a feje kilátszik a vízből, bevallottan hamis.
A leghíresebb észlelések a huszadik század első feléből származnak, azóta pedig többször is átfésülték a tavat modern eszközökkel.
A helyiek egyébként nem beszélnek róla, a vadabb ötleteim között szerepel, hogy mi van, ha valaki régen levadászta, nem verte nagydobra és most ott lóg az ágya felett kitömve. :)
A legvalószínűbb magyarázatok közül pedig szimpatikus nekem, hogy sima tengeri fókák néha betévednek a tóba, ill. hogy gyantás fatörzsek, amikben légbuborékok képződnek, felúsznak a felszínre majd visszasüllyednek.
Szóval ha élt is itt Nessie, azóta bizonyára hazatért. :)