A másik mesélni valóm a szombati meccs Newcastle-ben, hiszen vannak dolgok, amiket muszáj megcsinálni, ha az ember egy idegen országban él tartósan.
Ha az ember Angliában él, kötelessége legalább egyszer elmennie Premier League meccsre. Választásunk egy márciusi Newcastle United Football Club mérkőzésre esett, a másik jelölt a Sunderland A.F.C. lett volna, az ősi ellenség, de az kisebb név, kisebb stadion és Andy barátom NUFC rajongó, szóval már csak emiatt is, meg Urszuszka is szereti a várost.
 
A NUFC egyébként aznap az Everton nevű hasonló erősségű liverpooli csapat ellen játszott. Jó előre megvettem a jegyeket, ráadásul elég jó helyre, közel a pályához. Ami nagy előny pl. a Népstadionhoz képest, hogy nincs futókör, szóval a lelátó közelebb is van a pályához. Életemben összesen kétszer voltam a Népstadionban (tudom, Puskás Ferenc Stadion), mégis nagyobbnak tűnt (gondolom emiatt a futókörös dolog miatt), noha a St James' Park stadion (a Newcastle United FC stadionja) befogadóképességben nagyjából ugyanakkora, a harmadik legnagyobb futballstadion Angliában, 52000 embert tud fogadni egyszerre és fogad is, telt ház lévén, pedig egy teljesen átlagos idénymeccs volt!












Hazai pályán fekete-fehér csíkos szerelésben játszanak, innen a csapat egyik beceneve is, Magpies, vagyis szarkák. Másik becenevük a Toon, ami a town szó geordie kiejtéséből eredeztethető a wikipédia szerint. Még néhány érdekesség: leghíresebb játékosuk Alan Shearer (csatár), ill. játszik egy magyar focista is, Kádár Tamás (védő), aki sajnos nem játszott.
A meccs előtt Andyékkel legurítottunk egy-két pint sört egy tetszetős pubban (nota bene: a magyar kocsma és az angol pub között hatalmas különbség van!), majd a teljesen fegyelmezett szurkolókkal (supporters) együtt szépen bevonultunk a stadionba, gyorsan, simán, még meg sem motoztak, úgy látszik az angol szurkolóknak (már) meg sem fordul a fejében, hogy felgyújtsák/elpusztítsák/leszúrják/stb. azt ami/aki nem tetszik nekik. Azért a biztonság kedvéért az Everton szurkolói szektorát elválasztó lépcső minden fokán állt egy sárga kabátos biztonsági, a meccs vége felé több is. :) Itt az angolok elkönyvelhetnek egy piros pontot. Ilyen körülmények között nem csoda, hogy kimennek a meccsre komplett családok, kiviszik a kisfiúkat/kislányukat az apukák és még mankós és kerekesszékes rokkantak is simán kimennek. Nem tudom otthon hogyan megy ez, de félek, nem ilyen szépen simán.
A hangulat nagyon jó volt végig, az angol szurkolók énekeltek, skandáltak, kicsit lehetett volna melegebb az idő és akkor tökéletes az élmény, Urszuszka az elejétől fogva nagyon lelkes volt, félhangosan kommentálta az eseményeket, felpattant, ha gól volt, tapsolt, fújolt, ujjongott, éppen amit kell. :)
























Mivel én is csak alapszavakat tudok angolul foci témában, nagyrészt magyarul beszélgettünk, de hamar ránk ragadtak a geordie kifejezések, nem annyira bonyolultak. :)
Egy kis baki részünkről: meg voltunk győzödve róla, hogy a végeredmény 2-2, mivel nincs kijelző a stadionban, csak az eltelt játékidőt mutatták.
Mikor hazaértünk, meglepődve olvastam, hogy az Everton győzött 2-1-re, mivel a második Newcastle gólt érvénytelenítették szabálytalanság miatt. Upsy-daisy! :)
A meccs után még beálltunk egy pubba I.-vel és N.-val, ill. látogatóban levő rokonaikkal, akik nálunk is sokkal lelkesebbnek bizonyultak, vettek Newcastle United sálat és még fekete csíkokat is rajzoltak az arcukra, amivel ők voltak a standionban az egyetlenek. :)))

Lehet, hogy megyünk még meccsre, hátha akkor nyer is a csapat...

Toon, Toon, Black n White Army!