Igen, megérkezett az oldalborda a hosszú út után Stockton-on-Teesbe. Malgabo várta őt az állomáson csücsörítő szájjal, csokor virággal és kellően üres kezekkel, hogy segítsen cipelni a csomagjait. Csodás fogadtatás után szétnézős hétvége következett, ismerkedés a szitivel, de erről majd egy következő postban...

A kiskecó nagyon kellemes, akárcsak a képeken. Most még elég sok időt töltök itt, mivel még nincs munkám - bár remélem ez az állapot nem tart majd sokáig. Már megtettem az első lépéseket azügyben, hogy ne legyek unemployed. Például vettem telefont, hogy fel tudjanak hívni a potenciális munkaadóim. Aztán pedig ellátogattam a jobcenter plushoz, ahol állítólag milliók tolonganak, hogy alkalmazzanak engem. Hát magyar szemmel a jobcenter meglehetősen érdekes hely. Mondjuk hálstennek nekem lövésem sincs arról, hogy otthon milyen egy munkaügyi központ, csak kívülről láttam ilyet, mivel ott laktam mellette, és ott rendszerint kígyózó sorok álltak reggel héttől estig, télen-nyáron. Természetesen itt ez nem így megy. Szép tiszta épület, 'welcome desk'-nél fiatal segítőkész fiatalember kérdezi, hogy miben segítehet. Elmondom neki, hogy honnan jövök és mit szeretnék. Oda vezet egy érintőképernyős pulthoz (amiről azt hittem, hogy ügyfélhívó, de nem, mivel legalább 15 van belőle) amelynek segítségével böngészhetek a különféle állások között. Nagyon lelkesen magyarázza, hogy hol mire lehet rákeresni, szűkíteni, bővíteni a keresési feltételeket, majd amikor minden feltételt beállítottam és kiadja az egyes találatokat - hirdetéseket - akkor csak rákattintok a print gombra és csilli-villi papírra ki is nyomtatja a hirdetést contact personnal, mindennel együtt. Tadammmmm. Mondom magamban. A szegény magyar munkanélküli most f_sná le a bokáját ugyebár. Kinyomtattam kb 5-6 ilyen találatot, begyűjtöttem egy pár brossúrát és boldog arccal elindultam kifelé, a welcome boynak még nyomtam egy 'thanks a lot'-ot aki erre meglepően szóbaelegyedett. Kérdezte honnan, hogyan, miért...:) Nagyon kedves volt, úgyhogy ennek örültem.

Délután még sétáltam a városban, aztán itthonról folytattam az állásböngészést.

Tessék nekem szurkolni!

Néhány random kép Stockton-ról: