Szóljanak a fanfárok, megérkezett Őfelsége Őkirályi Őgyógyszerészsége!

Történt ugyanis, hogy igen kiválóra írtam azt a tesztet, ami ahhoz kellett, hogy teljes jogúan dolgozzak itt. A kamarai engedélyem már ugye régóta megvan, a Boots azonban (joggal) megkövetelte, hogy vizsgázzak a helyi ismeretekből. Nem volt nehéz amúgy, a fele rám ragadt a napi munka során, a másik felét hozzáolvastam, de a vizsgán a három alapkönyvet (British National Formulary, Drug Tariff, Medicines Ethics and Practice) szabadon használhattam, nyilván ha először láttam volna őket, nem lett volna elég a másfél óra. A harmadik fele számításokból állt, abban nem vétettem hibát, ebben nagy szerepe volt az otthoni magisztrális gyógyszerkészítési tapasztalatnak, de itt sem kell semmi borzasztóra gondolni, kb. összeöntünk 10 g 20%-os meg 20 g 10%- os oldatot, mennyi lesz a vége. A lényeg a koncentráció! :)
Előtte egy héttel meg írtam egy próbatesztet, szóval nem bízták a véletlenre.

Így viszont teljesen önállóan dolgozhatok, aminek a tutorom nagyon örül, mert mostanság rengeteget szívunk a locumokkal, nem érnek be időre, pl. mert rossz helyre mennek, szóval elég kaotikus. (Andinak üzenem, ha olvassa, hogy eddig kb. csak kétszer késtem el kicsit, tényleg nem örültek neki. :) )

A munka lényege a saját szavaimmal: biztosítani, hogy a megfelelő ember a megfelelő gyógyszert kapja, megfelelő mennyiségben és formában. Bejön a recept, a dispenser átnézi, kitölteti, ha nincs kitöltve, a számítógépen beüti a címkeszöveget (nagy segítség, hogy a beteg történetéből ki lehet jelölni a korábbiakat), összekészíti a gyógyszert (szükség esetén kiméri vagy elkészíti), rányomtat a receptre (ez az elszámolás miatt kell) és felcímkézi a gyógyszereket. Azután elkiáltja magát, hogy "Check, please!", mire a gyógyszerész odaszáguld és átnézi a dolgokat még egyszer.

Ez egyébként sokkal biztonságosabb és profibb, mint ahogy otthon csináltuk, mivel így két ember látja a dolgot, és mivel hiba mindig van, jó eséllyel ki lehet szűrni, ha valami nem stimmel. Ezután a pharmacist bedobja a cuccot papírzacsiba, odahívja a beteget, azonosítja (pl. lakcímet kérdez), ha szükséges, kérdést tesz fel, végül odaadja a csomagot és elköszön. Ilyen az esetek nagy része nálunk, persze ezen kívül is van mit csinálni, a Controlled Drugok teljes körű adminisztrációja, Patient Collection Service keretein belül automatikusan átjövő receptek ellenőrzése, Over-the-Counter gyógyszerek adása a betegeknek és hát a tanácsadás, hogy miért ne szedjen a beteg egyszerre három féle paracetamolt tartalmazó készítményt. (Az egyiket az orvos javasolta, a másodikat a szomszédasszony, a harmadikat a tévében látta. Otthon is így megy egyébként!) Ez a tanácsadás bullshitnek tűnhet először, triviális dolgokkal, a legtöbb dolognak egy nettel élő ember öt perc utánajárással szakértője lehet angol tudás nélkül is, viszont a betegek többsége idős, ők meg annyira nem tolják a neten. A neten is lehet találni ellenben nyilvánvaló baromságokat, főleg fórumokon. Szóval nem is olyan rossz dolog ez a tanácsadás, úgy gondolom.
Van még egy jó dolog egyébként, az ún. Medicines Use Review, ez azt jelenti, hogy a folyamatosan hozzánk járót évente egyszer részletes vizsgálatnak vetik alá a gyógyszerelés tekintetében, ezért a gyógyszertár fix összeget kap az NHS-től (kb. OEP). Szerintem szakmailag ez nagyon dícséretes. (És valószínűleg az angolok szerint is.)

Én eddig inkább a dispenseri részt csináltam, mostantól pedig inkább az ellenőrzéseket, ami egyelőre fárasztóbb, reméljük majd belejövök! Főleg hogy mostantól magasabb fizun leszek. :)

A kollégáim nagyon kedvesek voltak egyébként, kaptam tortát, lufit meg üdvözlőkártyát! Az írják, "The best Hungarian pharmacist in Norton!". Ezt nem volt nehéz elérni, tekintve a magyar gyógyszerészek alacsony népsűrűségét a területen. :) Megjegyeztem, hogy én vagyok a legrosszabb is egyúttal.














































































 

Még egy jó hír a végére: március közepén hazalátogatunk! Juhéé! :)
Lehet kezdeni kivajazni a tepsiket! ;)