A húsvét vasárnapot Saltburn-by-the-Sea (by the Sea, azaz tengerparti) elnevezésű városkában töltöttük egy ott élő magyar hölgy, Judit és lánya, Gréta meghívására. Juditéktól nem messze van egy kis templom, ahol meglátogattuk a 10.30-as misét (ami Service névre hallgat, de erről majd később). Nem kicsit izgultunk amiatt, hogy mi fog történni velünk, hiszen egyikünk se tapasztalt az anglikán egyház szokásaiban. Tehát 10.15-körül az emberek már gyülekeztek a templom előtt, illetve a mellette lévő kis közösségi házban, ahol mise előtt kávé/tea szürcsölése mellett nagyüzemi közösségi élet zajlott. A templomba belépve kedvesen üdvözöltek minket, a vadidegen sosem látott akárkiket. A bejáratnál kaptunk egy-egy szál tavaszi virágot, melynek a szertartásnál volt szerepe. A katedrális, ahol a mise zajlott, belülről nagyon kellemes volt, inkább éreztem magam egy hatalmas nappaliban, mint templomban. Az emberek jóízűen trécseltek, a gyerekek rohangáltak és játszottak, a misére készülődő zenekar próbált, szólt a zene, gyerekeknek játszó sarok, kézzel hímzett térdeplő párnák, a hátsó részben kiállítás, szerény oltár. Sehol a szentelt víz, sehol a gyóntató fülke, a pap pulcsiban trécsel a bejáratnál, kellemes meleg van (nem kell a farmer alá a két harisnya, mint otthon). Leülünk. Dallal indít a társaság, amelyhez a zenekari kíséret zongora, dob, gitár, hárfa. A pap (vicar) pedig megkér mindenkit, hogy Jézus feltámadásának ünnepén díszítsük fel a keresztet a virágszállal, ami a kezünkben van. Így szépen egyesével mindenki felment az oltárra és a keresztbe beletűzte a virágot, közben pedig vidáman dalolta az éneket. Majd megálltunk a helyünkön és megvártuk, amíg mindenki visszaért a helyére. A szertartásból kimaradt a gyónás… nem kellett magunkba szállnunk és kötelező jelleggel bűneink után kutatnunk. Helyette különböző kéztartásban imára hívtak mindenkit szeretteiért, a más emberekért, szenvedőkért, a Földért, otthonunkért. A pap nagyon lelkesen adott elő, volt projektor és power point presentation is színes képekkel, hogy jobban tudjuk követni az eseményeket. Nagyon jó időérzékkel osztotta be a beszédét, egyik megnyilvánulása sem volt túl hosszú vagy unalmas, hétköznapi nyelven beszélt, hangosan, szépen és érhetően. Jézus egyik csodatételéről, Lázár feltámasztásáról szólt a szent lecke. Ehhez kért 3 segítőt az oltár elé, maga mellé (vendéglátónk vállalkozó szellemű lánya, Gréta is jelentkezett), ahol Grétát a másik két ifjú segítő rongyokkal finoman betekercselte. Az jutott eszembe, hogy ez otthon már biztosan büntetőjogi kategória lenne, de itt ez része volt a show-nak. Meghallgattuk tehát Lázár feltámasztásának történetét, ahol a betekercselt Gréta szimbolizálta a halotti lepelben feltámadó Lázárt, akit Jézus és gyászoló rokonai szabadítottak meg a „pólyától”, ennek megfelelően pedig a pap egyenként leszedte Grétáról a tekercseket, ezzel is szimbolizálva a feltámadás és a feltámasztás csodáját. Egyszerre volt humoros és didaktikus, kedves és komoly. Ezután jött az áldozás, két szín alatti, azaz bor és kenyér (nem ostya) egyszerre. Mindenki sorba állt az áldozás előtt, és mindenki elfogadta az áldozatot, kivéve minket, akik kicsit idegenkedtünk a közös kehelytől, így a helyünkön maradtunk és próbáltunk a társasággal együtt énekelni. Áldozás után a gyerekeket szólították az oltár elé. A pap és segítői ugyanis csoki tojásokat rejtettek el a templom kertjében a gyerekek pedig az oltártól indultak, hogy megkeressék a finomságokat. Persze a kicsiket előre engedték… Így is volt, akinél eltörött a mécses, de alapvetően boldog arccal rohantak ki a templomból. Mise után pedig folytatódott a trécselés, a pap a bejáratnál mindenkivel beszélgetett, kezet fogott. Természetesen a „Mi atyánk” is elmaradt…

A mise után Judit házában ittunk egy finom kapucsínót, beszélgettünk majd tettünk egy jó kis sétát a tengerparton. A képeket alább láthatjátok, jó szórakozást: