Támadt egy olyan kósza gondolatom, hogy bizony jó volna egy bankszámla. Egyrészt mert már vélhetően nem sok választ el attól, hogy havi fizetség üsse a markomat, másrészt pedig így még egy fokkal komolyabb lenne a státuszom a britek körében.

Gondoltam akkor hát mi sem egyszerűbb ennél, bemegyek a legközelebbi HSBC bankba (ahol malgabo is kegyes számlatulajdonos) és igénytelenül a legegyszerűbb bankszámla csomagot fogom kérni. Már a bejáratnál úgy éreztem, hogy én kérem ezt nem értem. Nincs ügyfélhívó (autómatából se jön ki fecni, hogy 10-en vannak még előttem), a berendezés inkább hasonlít egy nappalihoz, mint bankhoz, nincsenek ügyfélablakok, van egy-két asztalka ugyan, meg egy üveggel leválasztott pult, de határozottan nem úgy fest, mint egy otthoni bank. Miközben így bámészkodok, hogy akkor most mi merre hány méter, már le is vagyok szólítva kedvesen, hogy mit szeretnék. Mondom simple bank account, please. Felírják a nevemet, meghívnak egy kávéra, üljek le a fotelba, és várjak picikét. Várok. Kb 3 perc múlva odajönnek hozzám személyesen és odakísérnek az egyik ügyintézőhöz. Ezt mi magyarok nem érthetjük...ugye? Nade. Akcentusomnak nem örülnek, szemmel láthatóan. Első probléma az az ugyebár, hogy hogyan igazolom a lakcímemet. Mivel a britek nem használnak személyi igazolványt, ebből következően lakcímigazoló kártyát sem így adódik a kérdés, mi lesz velem. A britek úgy igazolják a lakcímüket, hogy egy nevükre kiállított közüzemi számlát vagy council tax számlát lobogtatnak az ügyintézőnek. Na nekem ilyenem nem van, mivel malgabo nevén van minden, ezt el is magyaráztam az ügyintézőnek, aki ekkor kb már úgy nézett rám, mint egy ufóra. Hát így első próbálkozásra buktam is a bankszámlát. Gondoltam átmegyek egy szomszéd bankba, hátha ott nagyobb sikerrel járok. A Santander nevű bankban még ettől is vidámabb volt a helyzet, mert ott nem volt elég emberük a simple bank account létrehozásához, így adtak nekem egy időpontot több mint két héttel későbbre, hogy akkor jöjjek vissza, és akkor tudnak nekem bankszámlát nyitni. Ezt mi magyarok nem érthetjük...ugye? A történet vége annyi, hogy sikerült a council tax számlára az én nevemet is ráíratni, így a HSBC már keblére ölelt. Eljutottam a következő szintre, azaz kiválaszthatom, hogy milyen bankszámlám legyen. Van extravagány bankszámla ami ad nekem utasbiztosítást meg telefonos bankolást meg minden vackot, van egyszerűbb is, ami nem kerül pénzbe, de még a legegyszerűbb is olyan volt, amin minimum 500 fontnak lennie kell havonta. Én ugye még nem tudom mit hogyan kapok majd, így nem vállalom ezt a havi összeget. A legegyszerűbb, legprinyóbb bankszámlához jár internet bank, de csak olyan bankkártya, amit nem használhatok üzletben, mindössze pénzt tudok levenni róla. Hát tessék kérem. Négy oldalas regisztrációs ív kitöltése után majd 10 nap múlva kipostáznak nekem valamit, amivel újra bemehetek a bankba. Ja és, ha véletlen rendszeres lesz a keresetem, akkor sem válthatok át az egyel jobb banki szolgáltatásra, csak 6 hónap után. Hát kérem, értjük mi ezt magyarok? Nem.

Meg kell jegyezni egyébként egészen meglepő a bankok szolgáltatási rendszere, és ha brit lennék, azt hiszem kedvelném is, de így európai szemmel maximum csak érteni tudom, értékelni nem. A lényeg, hogy a szigetország bankrendszere borzasztó zárt (amennyire tájékozódtam). Rettegnek a pénzmosástól, ezért nehezítik meg a még nem dolgozó, külföldi bankszámla nyitását. Rettegnek attól is, hogy valaki kiviszi az országból az itt megkeresett pénzét, megtakarítását. Talán pont emiatt Anglia bankrendszere az egyik legerősebb a világon (nem véletlen, hogy nem adják el magukat ezek a bankok és nem is nagyon terjeszkednek a szigetországon kívül, hiszen mi sem ismerünk  híres angol bankot Európában, úgy is mint: HSBC, Santander, Lloyds, Yorkshire Bank, stb...). Néhány apróság még: pénzt felvenni nem csak az autómatából lehet, hanem ha az ember gyereke vásárol valamit a boltban, megkérdezik tőle, hogy: Any cashback? Azaz vásárláskor vehetsz fel pénzt a kasszásnénitől, aki az összeget lehúzza a kártyádról. Aztán a cseriti sopban a minap az történt, hogy valaki visszahozott egy árut, amit mégsem szeretne (igen, hiába second hand shop, itt visszaveszik a nem kívánt árut 14 napig). Nem kívánta levásárolni, a pénzt szerette volna visszakapni (kb 3 font volt, ami barátok közt is max 1000 forintnak felel meg). És tádámm, most jön az attrakció, betette a kis kártyáját abba a leolvasó kütyübe, amibe mi magyarok csak fizetéskor dugdossuk a plasztikot, és kérem lássunk csodát, visszautalták neki a 3 fontját egy mozdulattal, mindenféle pofavágás nélkül. Na kérem, ezt mi magyarok nem érhetjük.