Örvendezzünk!

Vége a Ramadánnak, kezdődhet a dínom-dánom, az Eid il-Fitr!
Ez a muszlimok húsvétja, a szent hónap utáni ünneplés, evés-ivás, adakozás.
A Ramadán az iszlám naptárban a kilencedik hónap, a muszlimok napkeltétől napnyugtáig böjtölnek.
"A hívőknek 30 napos böjtöt kell tartaniuk, amitől a test és a lélek megtisztulását várják. Napkeltétől napnyugtáig tartózkodniuk kell az evéstől, ivástól, dohányzástól, a zenehallgatástól, a nemi kapcsolattól, kerülniük kell a dühöt, az erőszakot, az irigységet, a vágyat, a pletykát. Felmentést csak a 14 éven aluli gyermekek, az utazók, a terhes és szoptatós anyák, a csatában harcolók és a betegek kapnak. Mivel a böjt a nap járásától függ, északabbra fekvő országokban akár hajnali három órától este kilencig is érvényesek lehetnek a tilalmak."

Hogy honnan tudom ilyen jól ezt? Zeeshantól, aki pakisztáni és iszlám vallású.
Zeeshan egyébként egy éves szakmai gyakorlatát tölti nálunk. Sajnáltam szegényt, mert nem lehet könnyű böjtölni azoknak a hívőknek, akik ennyire északon vannak, mivel a Nap augusztusban jóformán alig volt lent, nem csoda, hogy pl. Norvégiában nem államvallás az iszlám. Ráadásul naponta kétszer teázgatunk-kávézgatunk munka közben, plusz a kajákról beszélgetés is része a napi csevejnek, szegény meg nyelheti a nyálát (bár a harcore böjtölők a saját nyálukat sem nyelik le).

Zeeshannak örülök, mert így már nem én vagyok a legbénább, sőt ami azt illeti, segített rádöbbennem, hogy valójában milyen sok mindent tudok már. Persze korántsem mindent, de problémákat már elég jól tudok kezelni, egy bizonyos szintig, amit meg nem, arra ott van Susan, úgyis imád intézkedni meg szervezkedni.
Mostanában azon kaptam magam, hogy hosszan beszélgetek a betegekkel, kollégákkal, sőt viccelődök! Ez milyen már?! Hozza a beígért papírformát a dolog, miszerint "belejön" az ember.

Mesélek kicsit a kollégákról, jó?
Tehát ott hagytuk abba legutóbb, hogy Andy a gyógyszerész srác januárban átment managernek egy másik store-ba, így lehettem én állandó. Májusban elment Emma, helyette megkaptuk Sue-t és Jayne-t a közeli Boots-ból, akikkel egyébként nagyon jó viszonyban vagyunk, egyedül Susan szeretne rivalizálni az ő managerükkel, ezért is volt fontos húzás lenyúlni két alkalmazottját. :)
Sue idősebb, hatvan körüli, nagyon jó arc, Jayne negyvenes, ő is jó arc, van otthon csincsillája is. Susan, Jane, Maxine, Ann, Carol és Caroline állandóak továbbra is, senki nem ment sehova. Jött továbbá Angela, aki nagyon laza, tüsi hajú ötvenes nő, de nagyon sokat dob a hangulaton, folyton nyomja a poénokat, nagyon bírom. Ő Accuracy Checking Technician, egy csomó munkát levesz a gyógyszerészek válláról, mert egy csomó ellenőrzést jogosult elvégezni.
Nyáron nálunk volt Siew, egy ázsiai lány, aki szintén nyári gyakorlatot csinált nálunk, ő csak két hónapig volt, de mindenki imádta, nagyon aranyos és ügyes volt. Nagyon pici, törékeny, szemüveges lány, folyton mosolygott és vicces kínai akcentusa volt.
Nagyon multi-kulti, Zeeshan a szörnyű pakisztáni akcentusával, amit a mai napig alig értek, de ahogy elnézem, a többiek se nagyon; Siew a kínai akcentussal és én a saját hunglish-emmel. Ange meg délről származik, neki is van egy akcentusa.
A város, ahonnan valósi: Weston-super-Mare, mekkora jó név már? Egyébként a Wikipédia szerint onnan származik John Cleese, Roald Dahl és Ritchie Blackmore is.

Egy kép, amit Siew utolsó napján csináltunk emlékbe, Max, Ann és Caroline nincsenek rajta, az öreg fickó rajta Malcolm, a delivery driver.

 



















Hát így éldegélünk mink. :)

Vettem járművet is.
Eredetileg ezt akartam:






















de aztán osztottam-szoroztam, és ez lett belőle:























Nem gyorsul úgy, de azért majdnem. ;) Viszont olcsóbb.