Igen, az ott meglepő módon napsütés a redőny mögött. Ugye milyen csodás? Na nem is tartott sokáig :) Viszont hamár ilyen szépen indult a nap, sok mindent elterveztem. Délelőtt 11 után elindultam itthonról, hogy elsétáljak Malgabo munkahelyére és ott együtt ebédeljünk (ebéd közben el is határoztuk, hogy alkotunk majd egy bejegyzést a kajákról). Megismerkedtem a patikában dolgozó kollégákkal, nagyon aranyosak voltak, de egyelőre többet nem tudok róluk. Ebéd után pedig nyakamba vettem a várost. Fényképezgettem, ezeket nemsokára láthatjátok is. Ellátogattam a Libraryba, ami egy szuper hely. Jó volna ott dolgozni, közel is van, folyik ott a társasági élet, és mivel életem egy meghatározó szakaszát könyvtárban töltöttem, miért ne lenne jó helyem itt. Olvasgattam, nézelődtem, majd beiratkoztam (hozzátenném ez itt ingyenes...otthon mennyibe is kerül az éves bérlet? Hát a Széchenyibe a napijegy?). Trécseltem a nénivel, ajánlott könyvet, nagyon kedves volt. És felfedeztem egy nekem való rendezvényt is:

Just the Job Event: The Open Technology Centre, within Stockton Central Library, are holding another of their hugely successful 'Just the Job' events. Whatever you need to get back into work or find your dream job we can help - vacancies, work trials, CV guidance, retraining... come along and find the help you need on Tuesday 9th February 10am to 11:30am.

Azaz segítség az álláskeresésben, CV írás, próbainterjú stb... Magyarul nincs szükségem ilyesmire, de itt olyan más minden, biztos sokat lendít majd az ügyemen. Ha mást nem is, legalább ismerkedek majd. Gyorsan csatlakoztam is a Facebookon a Library fanclubhoz, az összes hirdetményük fent van.

Aztán felfedeztem, hogy a könyvtárral szemben menő fitness center van, kb olyan mint otthon az Oxygen, csak talán még nagyobb egy kicsit. A földszinten hatalmas úszómedencék vannak, tengeri hullámzással meg sodrással meghatározott időben. Vannak fitness órák, hálstennek pilates is, úgyhogy ha lesz munkám, első lesz, hogy beiratkozzak. Van sima edzőterem is. Malgaboval meg is egyeztünk abban, hogy szombaton a 'public hours' keretein belül ellátogatunk az usziba, ugyanis mindkettőnknek kissé beállt a háta.

Ezután újra a jobcenterbe mentem munkákat keresgélni, és egy újabb köteg kinyomtatott álláshirdetéssel tértem haza. Délután konzultáltam egy szakértő jóbaráttal, aki azt mondta, hogy ő is abban hisz inkább, hogy személyesen próbáljak kapcsolatokat teremteni, üzletekbe benézni és ha kell, eleinte akár volunteer, azaz önkéntes munkát vállalni. Végülis ez felfogható úgy, mint ingyen angolóra. Persze ezt később meg lehet jelölni referenciaként, ami leegyszerűsíti az álláskeresést.

Ezután bevásároltam a Lidlben, trécseltem az eladóval, mert valahogy itt mindenki nagyon trécselős. Ez nekem kicsit fura, de könnyű hozzászokni. Hazafelé beugrottam a LandLadyhez is, aki sajnos nem volt itt, viszont az asszisztensével nagon jót trécseltem. Kérdezte, hogy meg vagyunk-e elégedve a kecóval, találtam-e már munkát, stb... Az a tapasztalatom, hogy ha az ember céltudatosan megy oda valakihez, hogy kérdezzen, vagy elintézzen valamit, és mondjuk megkapta a szükséges infókat, azután itt még nem szabadul...itt kérem még beszélgetni kötelező. Hogy vagy? Izébizé...Take care :)

A következő bejegyzésig tehát take care, cheers!:)