Londonról is essék szó, ha már egyszer "utazóblog".
Mivel márciusban a Gatwick Airportról repültünk haza, a vonatok és repülők menetrendjét tanulmányozva arra jutottunk, hogy a legkényelmesebb az lesz, ha ott alszunk Londonban. Így tehát volt egy jó fél napunk arra, hogy a leghíresebb dolgokat megnézzük és megetessünk pár mókust a St. James's Parkban. Urszuszka korábban már több napot is eltöltött az angol fővárosban, így nem kellett külön idegenvezetőt fizetnem.

Ami nagyon megkönnyítette a dolgot, az az volt, hogy egy kupacon voltak olyan nevezetességek, mint a Fu Buckingham Palace, Westminster Abbey, London Eye, 10 Downing Street.
Először megetettük a mókusokat a parkban, olyasmi mókusok mint itthon, csak szürkék, és ezek itt nagyon el voltak kényeztetve, tisztára mint a Misi Mókus kalandjaiban az örökké termő fánál. Ezek a szürke mókusok (Sciurus carolinensis) Amerikából lettek behurcolva és nagy mértékben kiszorították az őshonos vörös mókusokat (Sciurus vulgaris). Erre most az angolok kitalálták, hogy elkezdik megenni a szürke mókusokat, this is clever, I must say. :)
Nem voltunk eléggé felkészülve, mert mogyoró nem volt nálunk, csak sajtos-sonkás szendvics, arra meg fintorogtak a kis rühesek, pedig finom volt. Aztán egy turista megszánt minket egy marék pörkölttel mogyoróval, amit már elfogadtak így a mokkerek.

Aztán megnéztük a Buckingham-Palotát, ahol sok érdekes nem történt, a Királynővel nem találkoztunk, őrségváltás sem volt, lőttünk pár fotót és mentünk vissza a tó másik oldalán, ahol beültünk egy jó kávéra. Továbbmenve elhaladtunk a Downing Street 10 mellett, ezt képekről ismertem csak, egy téglafalon egy ajtó, mellette egy rendőr. De nem úgy van ám, hogy Downing Street 6, 8, 10, rendőr, 12, hanem az egész jól el van kerítve biztonságilag.

Aztán ott van már egyből a Westminster Apátság, az jó nagy, mellette a Big Ben, az is jó nagy, átmentünk egy hídon, ott meg már a London Eye volt (az is jó nagy). A London Eye egyébként egy óriáskerék. Elég drága volt, majdnem 20 font a fél órás menet, de eléggé megérte, pláne, hogy jó nagy show-t kaptunk előtte, betereltek minket egy épületbe, lefényképeztek minket, amit a kijáratnál megvehettünk (mögénk fotosoppolva a londoni panorámával) és meg is vettem. Aztán spéci szemüveggel betereltek egy moziterembe, ahol egy 4D-s mozifilmet vetítettek, az nagyon ütős volt.
Eleve bírom a 3D-s filmeket, a negyedik dimenzió itt az volt, hogy amikor a filmben (ami egy városimázs film volt) pl. a felhők között repültünk, fehér füstöt engedtek be, amikor szappanbuborékot fújtak, akkor azt éreztük a bőrünkön, azért szerencsére a tűznyelő mutatványa közben nem perzselték le a szőrt a szemöldökünkről.
Magáról az óriáskerékről sokat nem tudok mondani, egy kapszulába kb. 8-10 embert terelnek be és fél óra alatt körbemegy, a panoráma meg jó. Állítólag a kínaiak már építettek egy nagyobb kereket.
Hazafelé ettünk egy jó levest, megkínoztunk magunkat a zsúfolt metróban, majd nyugovóra tértünk a zajos hostelszobában. Ennyi elég is volt, hogy újra rájöjjek, miért nem szeretem a nagyvárosi életformát.
Remélhetőleg megyünk majd még, van még pár dolog, amit érdemes látni ottan.

És most a képek: