Kezdjük talán onnan, hogy egészben hazaértünk Budapestre. A vonatút és a repülés is teljesen rendben volt, kényelmes volt, persze az extra lehúzásokat nem tudtuk elkerülni úgy is mint elfelejtettünk beszállókártyát nyomtatni, aminek hiányában a wizzair Ł16-ot legombolt rólunk. Odahaza minden a régi, őrült rohanásba kezdtünk az esküvőt megelőző 5 napban: fogorvos, ruhapróba, dekorációk, nagymamák, helyszínszemle, pálinkaszerzés, miazmás. Aludni persze egyik éjjel sem tudtam odahaza, ami kezdett fenyegetőleg hatni az esküvő jó hangulatára. Nonplusz ultra az volt, hogy pénteken, a polgári esküvőnk után este 7 óra magasságában a fotósunk lemondta a szereplést a másnapi lagzira, így éjjel 10-ig egyeztettem az új fotóssal, aki egyébként egy tünemény, és rendkívül jó munkát végzett végül. De ez is csak a cseresznyén múlott. Nem is tudom hogy történhetett, de az esküvő napján már minden sima ügy volt, idegességnek, fáradtságnak nyomát sem éreztem/éreztük, minden simán ment, egy-két bakitól eltekintve. Nem untatnék itt senkit sem a részletekkel, nagyon jól éreztük magunkat, néhány családi gubancot is kisimított az esemény ami mérhetetlen nagy öröm volt. Voltak olyanok is, akik újra egymásra találtak, és voltak olyanok is, akik azt mondták, legalább ilyen jó esküvőt szeretnének maguknak. Egy szó mint száz, minden maga volt a tökéletesség teljessége. Az esküvőt követő 3 napban még a fogadóban maradtunk - ami az esküvőnk helyszíne is volt egyben. Minden reggel bőséges, igazi szállodai reggeli fogadott minket, rózsaszirmok az ajtóelőtt, csendes kis baldachinos szoba, jacuzzi ...mondjam még? Nem is éreztük hiányát a nászútnak elvégre ebben a három napi lustálkodásban minden tőlünk telhetőt megtettünk :)
A hazaút maga volt a pokol, de az majd egy külön bejegyzést érdemel.
Utolsó kommentek