Az esküvőről magáról sokat nem írnék, pénteken a hivatali esküvő nagyon kis szolíd volt, a motherbook-driver néni nagyon aranyosan készült, nagyon lelkes volt, noha tudatában volt, hogy mi a szombatira gyúrunk inkább. Az egész nem volt fél óra, ami jó volt, mert másnaposak voltunk, másrészt meg nagyon kis meghittre sikerült, örömmel gondolok vissza rá, meg hát jó ráhangolás volt a másnapi "show"-ra.
A szombati showra az örömanyák kuruzslására elvonultak a felhők, tényleg ez volt az egyetlen nap abban a két hétben amikor nem esett egy csepp eső sem.
Az egyetlen zavaró körülmény a több tonnányi szúnyog volt, a boldogságkapu közvetlenül a dzsindzsás mellett volt, úgyhogy tudtak kellemetlen pillanatokat okozni a repellensek ellenére is. De hát ez legyen a legnagyobb baj egy esküvőn.
Tényleg minden a terv szerint zajlott, ami kevés baki volt, azt is minimális erőfeszítéssel sikerült elhárítani. Állítólag minden esküvőn két dolog biztos, hogy valaki meg fog sértődni és hogy valaki biztosan nem fog eljönni. Nos, esetünkben csak a második valósult meg. Persze lehet hogy volt, aki meg is sértődött, de ezt akkor tapintatosan elhallgatta.
Tamás kiváló személyre szabott ceremóniát rittyentett, ez volt az utolsó celebrálása mielőtt kiment volna külföldre. Volt aztán zongorán kísért ének, az egész esemény a kertben zajlott, kicsit halivúdi fílingje volt.
Gratulációk (facebookosnak: lájkolás), fotózás, vacsi, tánc (angol keringő, haha, mi), az elmaradhatatlan képnézegetés, amit legalább akkora élmény volt összerakni, mint levetíteni, torta (amiből csak másnap tudtunk enni), vonatozás, ajándékok átvétele (ez nem is volt tervezett), menyasszonyrablás, komolyan mondom, úgy repült az idő, hogy még vizet sem volt időnk inni nemhogy pálinkát, én egyfolytában a kiszáradással küszködtem.
De tényleg. Az egyik pillanatban még várom Urszuszkát az oltárnál, a másik pillanatban már a baldachinos ágyban hortyogunk. Meggörbült a tér-idő kontinuum, az lehetett. (Szerencsére más nem görbült meg, ehehe.)
Azt sajnálom csak, hogy szinte senkivel nem tudtam három mondatnál többet beszélgetni, pedig voltak akiket hosszú idő után láttam először. De hát magamra vessek, kellett nekem Angliába költözni!
Pénzügyi oldalról nézve egy esküvőt rémisztő számok jönnek ki a kiadási oldalon, de megért minden ráfordított forintot, persze biztos lehetett volna spórolni (közismerten olcsójános vagyok), de az lehet, hogy az élmény rovására ment volna.
A Rosinante Fogadót és a Cascade Music Jamet csak ajánlani tudom mindenkinek, nagyon jó munkát végeznek. Meg persze Gyurit, a fotóst, aki csak a szerencsénknek köszönhetően nem egy pocsolyában fekve fotózott madarakat aznap. :)
A menyasszonyrablás részét még megemlíteném a zenekar kapcsán, igazi meglepi volt, hogy éjfélkor egyszer csak szembe jött velem a basszusgitárom meg az erősítőm, egy kis konspiráció révén odakerültek ugyanis a helyszínre. A feladat ugyebár ilyenkor a menyasszony visszaszerzése különféle tréfás feladatok végrehajtása által, én ezeket megúsztam (cipőből sem ittam), a zenekarral végül is négy számot játszottunk együtt (ebből kettőt életemben nem játszottam még, az olyan is lett, bár ebből a közönség állítólag mit sem érzékelt), jó móka volt, sosemvolt basszusgitárosi karrierem második legnagyobb közönsége előtt. :)
Összefoglalva: ez volt a tökéletes esküvő (9,5/10, a szúnyogok miatt). Életem legjobb esküvője volt. :)
A "nászút" a fogadóban jó kis levezetés volt, igazi nászutas idővel (értsd: esett az eső végig). Ha valaki kérdezte, akkor mondtuk, hogy Angliába lesz az út, ami végül is igaz is, pár hete voltunk egy cuki kis városban kirándulni, lesz majd egy poszt arról is. Meg még esetleg Skóciába átugrunk kirándulgatni egy hosszabbat, ha már itt van a szomszédban. Tudjátok, Gretna Green, Lochness, szép tájak.
Kiírás szerint most ugye a babablog jön, hát arra azért még várni kell...
Egyelőre marad Anglia, mint téma.
Utolsó kommentek