Notting, ham
amelyben malgabo úr azrúl ír, mi volt a történés Nottinghamban, novemberben.
Folytatjuk tehát utunkat Középföldére és ez most nem vicc, Nottingham reptere East Midlands, én pedig cipeltem olyan nehéz csomagot mint Frodó gyűrűje.
A Szövetség
Összegyűltek tehát a bölcsek egy tárgyalóteremben a világ minden tájáról, hogy dolgozzanak a Bootsnak (emlékeztek még?). (Hogy ki ellen, arra nincs jó hasonlatom. Mondjuk a betegségek ellen, az akkor Szauron.)
Bemutatom a csapatot, elég sokszínű, tisztára mint valami Erasmus klub.
Én kezdtem a bemutatkozást, mindenki elmondta/lerajzolta honnan jött, mit vár, mik a tervei, etc.
Utánam jött Davide, egy olasz srác, ránéztem a kezére, tökre remegett, szegénykém úgy izgult, ráadásul borzasztó olasz akcentusa van és gyengébb is az angolja, mint az enyém, na itt megkönnyebbültem, hogy nem én leszek az egyetlen, aki nem a királynő angolját beszéli.
Amúgy Davide nagyon szimpi, alacsony de jóképű, jól öltözött, ami megerősített bennem egy sztereotípiát, aztán mikor rákérdeztem, mondta nevetve, hogy nem nagyon szeret ingben-nyakkendőben feszíteni, szóval ne ítélj elsőre. Ő Newcastleben dolgozik és neki is van egy barátnője, aki később jön ki, szóval elég sok közös témánk volt. Egy irányba utaztunk elég sokat, ezalatt érdekes beszélgetéseink voltak, pl. megkérdezte szabadkozva, hogy Hungary Európában van-e, mire mondtam, hogy igen sőt EU tagok is vagyunk. Aztán beugrott neki Cicciolina, hogy tényleg ő magyar. :) Országimázs, vazze!
Volt még Jakub a lengyel srác, ő is korunkbeli, ő nagyon szépen beszél angolul, mert már egy éve itt él, csak valami irodai munkát csinált eddig. Jakub Oxfordban él, mellénykében járkál és rettentő buzisan beszél. Neki nincs barátnője, csak iphoneja.
Ennyi fiú volt összesen, a nemi arányok gyógyszerészetben világszinten is jól hozzák az 1:4 arányt.
Lányok is voltak, Vikiről már írtam, ő egészen délen él és otthon hagyta a barátját. Van egy svéd lány, Anna, aki sajnos (szerencsére) nem az a bombázó típus, inkább azt mondanám rá hogy egérfejű. Ő is szépen beszél angolul, a svédek köztudottan szépen beszélnek, egyrészt mert nem szar az oktatási rendszerük, másrészt meg nem szinkronizálnak mindent agyon a tévében.
Két spanyol lány is volt, Lumah és Deborah, utóbbi argentin származású, szépnek mondható, bár tömzsi és olyan a haja mint Peggy Bundynak. Egyikük sem viselt pl. flamencoruhát, érdekes.
Meg még volt két lány, de róluk semmit nem tudok.
Na ezek után tartottak egy nem hosszú tájékoztatót, kaptunk egy pakkot, céges tudnivalók, igazolások papírokhoz, szakmai kiadványok, szabályzatok, sonkás szendvics. Kb. ennyi történt aznap, aztán mentünk a vonathoz, mint katonák a frontra.
Ja, így néznek ki itt a városi taxik, vagyis black cab-ek:
Nincs csomagtartó, viszont hátul van plusz két lehajtható ülés, ha azok fel vannak hajtva, táncolni lehetne annyi hely van. Eddig csak indiai/pakisztáni sofőrrel találkoztam ilyenben.
Elbúcsúztunk, ment ki merre látott, mi Davide-vel mentünk északra, közben beszélgettünk, kb. 3 órás volt az út, aminek a végén a tutorom, Susan várt (volna), ha nem nézi el az órát. Így vártam egy jó órát, de hasznosan telt, régiós turisztikai-kulturális kiadványokat olvasgattam, amik elég színvonalasak, otthon nem láttam még ilyet. Még ilyet!
Aztán megérkezett Susan, elvitt a hotelhez, odajött Andy is, a másik gyógyszerész srác, aki viszont szörnyen hadar meg szlenget beszél, szóval sokat nem értettem belőle. Azóta már jobban értem, tekintve hogy muszáj beszélnünk és ő is kezd rájönni, hogy nem kell kétszer elmondania, ha lassan mondja. Kétszer segít ki gyorsan segít, ugyebár, vagyis kétszer beszél ki gyorsan beszél. A hotelről már írtam, jöjjön a záró fejezet a mesében.
A király visszatér
Ez december második hetében történt, tehát addigra már kicsit képbe kerültem a munkával, ekkor mentünk vissza Nottinghambe a főhadiszállásra képzésre. 4 óra vonat oda, ugyanaz a hotel, mint legutóbb, ugyanaz a társaság, azzal a kivétellel, hogy többen voltunk, volt még két spanyol lány, egy lengyel lány, egy lett lány Tánya, meg még egy olasz srác Ezio, aki jóval harminc fölött van, régebb óta van Angliában és iszonyat akcentusa van.
Egy nagyon szimpi csaj tartotta a tréninget hat óra hosszan, ami meglepően értelmes és hasznos volt.
Este vacsi után (újabb sztereotípia: csak Viki és én ittünk töményet vacsi előtt :-) ) a lányok kitalálták, hogy menjünk el bulizni, és ahogy az lenni szokott, egyedüli fiúként egy halom lány kiséretében elmentem mulatni, a többi srác otthon maradt.
Húsz perc séta után megállapítottuk, hogy Anglia legrégibb kocsmája kicsi, büdi és nincs tánc, úgyhogy visszafordultunk, hogy a hoteltől két percre levő Flaresben kössünk ki, ami nekem nagyon bejött, hetvenes évek zenéi, éppen a Crazy Little Thing Called Love ment, a padló színes és világít, a falról egy rózsaszín bogárhátú Volkswagen lógott, a DJ és a haja is afro, a belépő egy font, egy sör egy font!! viszont tíz óra körül szinte csak mi voltunk, aztán később jöttek mások is, egy csomó öregebb is köztük. :) De azért voltak fiatalok is, újabb sztereotípia, az angol lányok ormótlanok és festik a hajukat és úgy öltözködnek mint Lady Gaga, ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy Magyarországon aztán mindenki milyen szép, de azért vannak fokozatok.
Itt ül a csapat az étteremben:
Ja, akit láttam itt Nagy-Britanniában szép lányt, az jobbára keleti volt, viszont itt láttam életem legdurvább női szemöldökét, ha lett volna nálam diszkrét eszköz fotózni, lekaptam volna! Egy tizenéves indiai lány, olyan brutál szemöldöke volt, hogy bajusznak is vastag lett volna, leírhatatlan, elmondhatatlan, kozmikus gigász-bruttyó!
A társaságnkból viszont csak egy lánynak jött be a zene, vele jól elhülyültünk, viszont a többiek csak lötyögtek meg hörpöltek, úgyhogy másfél óra után kijöttünk, én hazamentem aludni, ők meg kerestek egy modernebb partit, ahol adnak Beyoncét.
Anglia legrégibb kocsmája, Nottinghamben:
Másnap volt még egy hat órás training blokk, ekkor már kicsit nehezebben fogott az agyam, szerencsére több volt a beszélgetős-szerepjátszós rész. Aztán a szokásos dolgok: black cabbel a vonathoz, email címcsere a többi overseas pharmacisttal, ígérgetés, aztán hosszú vonatkozás hazáig.
Azt még leírom, hogy a vonat meg gyors, pontos, tiszta és csendes, a leggagyibb is minimum otthoni InterCity minőség, de legalábbis nem szotyizzák össze a bunkók.
Na ha már Középfölde, mai videónk magyar lesz. Vigyázat, szókimondó szövegek! ;-)
Kovbojok - Barka Pali
Utolsó kommentek