Ma kora délután kimentünk a piacra (ami szerdánként, péntek délutánonként és szombatonként van a főtéren), hogy vegyünk ezt azt, és odafelé menet a szemem összetalálkozott egy másik szempárral, a hozzátartozó idősödő hölgy pedig a következő pillanatban rám is köszönt és megkérdezte mizu...amúgy angolosan. Bizony, a charity shop egyik vásárlója volt, akivel valamelyik nap vicceztem a boltban, mert valami hatalmas nagy pénztárcát akart venni én meg mondtam neki, hogy akkor sok pénzre lesz szüksége, hogy kitömje ezt a tárcát. Önmagában nem volt ez akkora poén, de ő nagyon megdícsérte a humorérzékemet és egy kicsit trécseltünk is a boltban. Na ma ez a hölgy köszönt rám. Elég fura érzés, hogy egy hónapja élek itt és rámköszönnek :) Pár lépés múlva pedig egy kollégába botlottunk...