Mindig is szerettem volna kipróbálni, milyen lehet gasztrobloggernek lenni. Vélhetően nincs hozzá elég fantáziám, időm, türelmem, tehetségem, de most az egyszer megpróbálkozom vele.

A helyzet az, hogy Angliát magyar gyomorral kibírni egyáltalán nem lehetetlen. A megoldás kulcsa azonban természetesen az, hogy helyi alapanyagokból, helyi ételeket kell főzni és nem lesz gond. A helyi ételek egyébként néhány angol ételreceptet és meglehetősen sok olasz és indiai (néha kínai) konyhakoppintást jelent. Mivel engem sem az olasz sem az indiai konyha nem nyűgöz le különösebben, elkezdtem hát összebarátkozni Gordon Ramsey-vel, Delia Smith-szel és gyakran böngészem a BBC Good Food oldalát. Na meg persze lelkesen érdeklődök a helyieknél, ki, mit főz, de általában falakba ütközöm, mert az angol háziasszonyok nem igazán főznek. El vannak kényeztetve mirelit kajákkal (rengeteg erre szakosodott üzlet van, ami csak mirelit kajákat árul), félkész ételekkel és az olcsó take away éttermek kínálatával. Talán pont a vasárnapi ebéd hiánya miatt lesznek az angolok olyanok amilyenek, de ebbe most ne menjünk bele.

Well. Adva van tehát egy remek angol étel, a Shepherd's pie, azaz a pásztor pite, amit volt szerencsénk Hakan nortoni vendéglőjben megkóstolni. Finom volt, de egy kis utánajárással rá kellett jönnöm, hogy az igazi SP nem úszik a gravy mártásban és talán még finomabb is lehet. Gordon youtube videóját alapulvéve tehát megalkottam a saját SP-t. Darált bárányhús (ami itt eléggé népszerű, jóízű, és nem is drága) az alapja, melyet most először vettem a hentesnél. Mindig is kínosan gondoltam az angol hentesüzletre, mert ugye fogalmam nincs az angol húsipari szakszavakról (még sokszor magyarul sem vágom a lábszár, felsál, szűzpecsenye kérdést), a mértékegységeket nem tudom olyan gyorsan átszámítani, így sosem mertem náluk vásárolni, max a boltban csomagolva kapható husikat vettem. De most a végeredmény érdekében egész ügyesen beszereztem a félkiló darált báránykát kínos pillanatok nélkül.

Az elkészíts módja igazán egyszerű, a bájglifeltekeréshez és a göngyölt húsokhoz szokott magyar nőnek nem jelenthet gondot. A darált husit olajon megpirítjuk, adunk hozzá reszelt sárgarépát, apróra vágott hagymát (az angolok sosem a hagyma megpirításával kezdik az ilyen műveletet, nem is értem, de végülis nem rossz), paradicsompürét, Worchester szószt, vörösbort, sót, borsot. Külön fazékba krumplipürét gyártunk, amolyan jó selymeset, vajjal, két tojássárgájával, kis tejjel, sóval. Otthon azt hiszem nem nagyon kapható a képen látható ovális tál, ami az angol konyhák alapdarabja, de bármilyen jénai típusú, magasabb falú tálban elkészíthető a pite. Tehát kapjuk elő a tálat, öntsük bele a kész bárányhusit, és a tetejére simítsuk rá jó vastagon a krumplipürét (kb fele-fele arányban). A tetejét küldjük meg jó vastagon reszelt cheddar sajttal (esetleg parmezánnal), majd 20 percre tegyük forró sütőbe, hogy összesüljön az egész, illetve a sajt megpiruljon a tetején.

Az eredmény magáért beszél, borzasztó tömény kaja, kötelező fogyasztani mellé egy jó pofa sört, és utána másfél-két óra délutáni pihenés szükséges az orvos javaslata szerint.

Fotók természetesen: