A balansz kedvéért akkor én is megírom a leánybúcsú történetét, hátha valaki ötleteket kap a sajátjához.
Az eredeti elképzelés az volt, hogy az én drága barátném, R. segítségével szerzünk olcsón egy kis mikrobuszt, és egy spontán balatoni helyszínre levágtázunk vele, fürdünk a tóban, táncolunk, koktélozunk, hülyülünk. Ezt a tervet két dolog hiúsította meg, egyik, hogy nem volt olyan fényes jóidő, másrészt pedig két résztvevő is lemondta sajnos a részvételt betegség és másnapi vizsga okán. Tehát maradt a szűk kis társaság egyszerűsített programmal. A társaság egyébként drága húgomból, unokatestvéremből, sogornőmből és R. barátnőmből kovácsolódott össze. Maroknyi, de igen ütős csapatot képeztünk este hétkor a forgó óra alatt, a Nyugatiban, ahol is első megpróbáltatásként megkaptam a FOR SALE feliratú pólómat. Rendkívül jól áll és divatos, lezser viselet könnyű nyári estékre, ajánlom mindenkinek. Egy rejtélyes fehér borítékból kellett különböző, hagyományos és kevésbé hagyományos feladatokat sorra teljesítenem, melyeket egy-két-sok pálinkával kísértem. Kezdtük azzal, hogy különböző férfiaktól kellett telefonszámot kérnem a szexi pólómra. Társaságom nem házasulandó tagjai ezt rendkívül élvezték, sőt, rájöttek, hogy ebből bizony profitálni is lehet, főleg a Margitszigeti Sportuszoda környékén, ahol vizeshajú vizilabdás fiúk edzés után kullognak hazafelé. Volt még persze kvíz, ilyen is, olyan is, móka, kacagás, fényképezkedés, ordenáréskodás némi petrezselyemmel és répával. Persze minden margitszigeti buli a Jászai mekiben ér véget, a miénk csak megpihent ott. Némi zsírbuger magunkba töltése, és további pálinkarátöltés után még lenyomtam egy gyors fűszerfelismerő kvízt, amin egyébként meglehetősen gyengén szerepeltem. Rá kellett jönnöm, csak azért nem teszek borsot a mézespuszedlihez, mert nem fahéj van ráírva az üvegére. Gyalázat. A meki után még végiglibbentünk a körúton, majd az RC Café nevű rendkívül izgalmas helyen kötöttünk ki, ahol meghatározható és meghatározhatatlan nemű, ám borzasztó kedves és lelkes emberek karaoké partija zajlott. Korábban az én drága húgom előkészített nekem egy „Fogadalmat” melyben mindenféle szemérmetlen dolog szerepelt. Ennek a fogadalomnak a felolvasását követelték tőlem a kedves emberek a b_zibár színpadán. Nem volt mit tenni. Felolvastam, ők meg lelkesek voltak és puszit dobtak nekem. Aztán mulattunk hajnalig, végül a kék harisnyakötővel a homlokomon ébredtem másnap reggel.
Összességében tehát iszonyatosan jól éreztem magam, fele ilyen jóra se számítottam lányságom utolsó éjjelén.
Fotók készültek, de egyiket se találtuk annyira szalonképesnek, hogy ide betegyem. :)
Utolsó kommentek