Más magyarral még nem találkoztam itt a környéken, egészen mostanáig. (Noha két ismerősöm is dolgozik Middlesbroughban a James Cook kórházban.)

Már korábban is találkoztam Josef Bosnyak nevével a receptek között, most azonban egy felső légúti bakteriális fertőzésnek köszönhetően szemtől szembe találtam magam Mr Bosnyakkal, aki jóval hetven felett van és bátorkodtam megkérdezni tőle, hogy honnan származik, lévén ilyen névvel nem hinném hogy az ősei Oliver Cromwell mellett lovagoltak volna (persze ezt nem mondtam) és mit ad isten, he is from Hungary mire mondtam hogy én is magyar vagyok és bár nagyon törte már a magyart, azért kedélyesen eldiskuráltunk, már amennyire időnk engedte. Ő amúgy 56-ban jött ki, ennél többet nem tudok elmondani.

Ha olvassa: Isten éltesse Józsi bácsi aztán szedje ám rendesen a amoxicillint!

Amíg ezeket a sorokat írtam, a szomszédék bekopogtak, ami várható volt, mert egy cetlin jeleztem hogy barátkozni kívánok, ha tehetik, keressenek meg. Liz és Andy, fiatalok, barátságosak és ők is bérlik a lakást. Sokkal többet nem tudok, mert a fickó nagyon gyorsan beszélt, de arra rájöttem hogy focidrukker (jé). A lány pedig dél-afrikai, az ő angolja érthetőbb (számomra). Valami gázszolgáltató cégnél dolgoznak késő estig, szóval sokat nem fogjuk látni egymást.
Mindenesetre megmutattam nekik a kecót és adtam nekik egy doboz csokit, mondván hogy pitét nem tudok sütni. :) De süthetnék, mert kipucoltam a sütőt, úgyhogy holnap pizzát fogok sütni (felmelegíteni).
A ma este fénypontja pedig az volt, hogy kivasaltam két inget, mind a kettő túlélte, sőt szép lett.

Ahogy Robert Downey Jr. mondotta:

I am Iron Man.

Azt hiszem, ez a szám illik ide most: Kiscsillag - Szomszéd