May the twenty-fourth be with you

"Azon ügyfelek számára vonatkozó adatok, akik részére a Hivatal hatósági bizonyítványt állított ki."
Forrás: www.eekh.hu

Gyógyszerész
Célország: Egyesült Királyság

2009.01.01.-2009.12.31.
Kérelmezők száma: 21

2010.01.01.-2010.12.31.
Kérelmezők száma: 26
 

Április 29-én jó lehet britnek lenni!
A királyi esküvő napja, amikor Kate és Leopold William kimondta a boldogító "I will"-t.

Londonban óriási az ujjongás, lengenek a Union Jackek meg megy az integetés ezerrel.
Nálunk északon mi vagyunk a leglelkesebbek, néztük a BBC-t, lévén a Royal Wedding munkaszüneti nappá lett nyilvánítva. Ismerőseink többsége egy "majd megnézzük az összefoglalót" választ adott a "nézed-e" kérdésre. :)
De a csapból is ez folyik, úgyhogy aki nem kíváncsi rájuk, annak most nem jó.

És természetesen mi is megtettük, ami tőlünk tellett:

The Royal Cup































































Az ifjú pár tiszteletére igyon mindenki Kate Vilmost! :)
 

Szép idő lévén húsvét hétfőn piknikezni mentünk a Ropner Parkba.
Képek alant.
Nagyon lovely volt, mondjuk eléggé befelhősödött pár óra alatt, úgyhogy a kedvenc kávézónkban folytattuk a piknikezést.
Tessék megdicsérni Urszuszkát, amiért ilyen klassz vintage piknikkosarat talált!

Sonkatekercs nevű olvasónknak boldog sonkatekercs-napot kívánunk, szerintem ma van a világnapja, nekünk is volt a kosarunkban.









































































Idevágó videónk a Csengetett Mylordból van, amiről sokan azt hitték, hogy a sorozat befejező része, mert az MTV2 csak idáig adta le először, pedig ez csak a harmadik évad vége, utána volt még egy nagyon jó!


 

Magyarországon a Nap kapja meg az arcodat.
Nagy-Britanniában Te kapod (meg) a Napot!

Mint ahogyan Urszuszka már írta:

Magyarországon a doktor néz meg téged.
Nagy-Britanniában Te nézed (meg) a doktort!

Aki nem ismerné az eredetit:

    In America, you can always find a party.
    In Soviet Russia, Party always finds you!

vagy

    In America, your job determines your marks.
    In Soviet Russia, Marx determines your job!

Nem célom leírni mindent, amit tanultam angolul, de egy pár érdekességet idevetek (lehet hogy a listát később bővítem):

Egyik kedvencem, hogy otthon két legyet ütünk egy csapásra, az angolok két madarat ölnek meg egy kővel.

Kiejtés terén pedig a "yacht" szó helyes ejtését fogom megtanítani, lévén csúnyán beégettem magam valamelyik nap. Mivel eddig csak írott formában találkoztam vele, "jakht"-nak használtam egyszer, mire pislogtak a kollégáim, hogy mit akarok. Mondom, hajó, csónak. Elkezdtek éktelenül jót derülni ezen, pedig nem szoktak élcelődni az akcentusomon, de ez úgy látszik átvitte a lécet.

Tehát a yacht kiejtése helyesen: "jät"

http://www.thefreedictionary.com/yacht

Más is tanult angolul kiskorában Linda és a Greeniesből?
Egyetlen angol mondatra emlékszem abból a korból (alsó tagozat):

Hihihi, hahaha, hömpörö apor ündürüxi!

Április 1.-én csináltunk egy nemzetközi napot, lévén bolondok napja meg pénzt gyűjtöttünk a legnagyobb rák alapítványnak.

Mindenki beöltözött egy nép (feltételezett) viseletébe és hozott valami tájegységre jellemző harapnivalót a büféasztalra.
Azért írom, hogy feltételezett, mert itt a sztereotípiák domináltak, a való életben egyik francia vagy spanyol ismerősöm nem öltözik lotyónak. :)
Mint ahogy én sem öltöm magamra mindennap czifra szűrömet és aranyos subámat, miközben karikás ostorommal csettintgetek a bogrács mellett. Mondjuk ha lett volna bocskaim vagy atillám, az most jól jött volna, így viszont csak megmutattam egy képen.

Én - természetesen - magyarnak "öltöztem", azaz próbáltam inkább a kiegészítőkre rámenni.
A Rubik-kockás póló direkt az alkalomra készült, Urszuszkának is egy. A huszár-baba egyik kedves barátnőnktől származik. Volt bajuszom is, de nem ragadt eléggé, így megkapta a huszár a sajátja mellé pluszba.





























Jellemző kicsiny országunk imázsára, hogy az általunk világhírűnek titulált dolgok (Rubik-kocka, golyóstoll, C-vitamin) semennyit nem jelentenek az átlag külföldinek (ez nem feltétlenül a mi hibánk vagy az övék). Egyedül Sue tudta ezeket, de őt eleve Google Sue-nak becézzük, lévén nagy tudásanyagot halmozott fel érdekes-haszontalan (kinek melyik, vérmérséklet szerint) információk terén, hívhatjuk általános műveltségnek.
Szóval elképzelhető, hogy az színes-pörgős országimázs videók főleg nekünk, magyaroknak készülnek, általános hangulatjavítás céljából.
Sebaj, én most megtettem, ami tőlem telik. Magyaros éteknek a szilvás gombócot (plum dumplings Hungarian-style) készítette el Urszuszka, mert ahhoz be tudtunk szerezni minden alapanyagot.
Ízre finom lett, a kollégáimnak pedig el kellett magyarázni, hogy ez most itt édes, "pudding". Jólnevelten ettek egyet-egyet, de szerintem nem értették meg a lényeget. :) (Meg amúgy is rengeteg kaja volt és nem nagyon szoktak ám belakni ebédre, mondjuk mostanában én sem nagyon, mert csak elálmosodom.)
Így legalább több maradt nekem.

Csoportkép, álló sor balról jobbra: Zeeshan (pakisztáni), Jayne (spanyol), Sue (francia), Sarah (mexikói), Ann (hawaii), Angela (afrikai/jamaikai), Susan (német), Carol (skót)

 























Külön kiemelném még Carol skót erszényét, úgynevezett "sporran"-ját:



















 

Mert olvasni jó...

A másik mesélni valóm a szombati meccs Newcastle-ben, hiszen vannak dolgok, amiket muszáj megcsinálni, ha az ember egy idegen országban él tartósan.
Ha az ember Angliában él, kötelessége legalább egyszer elmennie Premier League meccsre. Választásunk egy márciusi Newcastle United Football Club mérkőzésre esett, a másik jelölt a Sunderland A.F.C. lett volna, az ősi ellenség, de az kisebb név, kisebb stadion és Andy barátom NUFC rajongó, szóval már csak emiatt is, meg Urszuszka is szereti a várost.
 
A NUFC egyébként aznap az Everton nevű hasonló erősségű liverpooli csapat ellen játszott. Jó előre megvettem a jegyeket, ráadásul elég jó helyre, közel a pályához. Ami nagy előny pl. a Népstadionhoz képest, hogy nincs futókör, szóval a lelátó közelebb is van a pályához. Életemben összesen kétszer voltam a Népstadionban (tudom, Puskás Ferenc Stadion), mégis nagyobbnak tűnt (gondolom emiatt a futókörös dolog miatt), noha a St James' Park stadion (a Newcastle United FC stadionja) befogadóképességben nagyjából ugyanakkora, a harmadik legnagyobb futballstadion Angliában, 52000 embert tud fogadni egyszerre és fogad is, telt ház lévén, pedig egy teljesen átlagos idénymeccs volt!












Hazai pályán fekete-fehér csíkos szerelésben játszanak, innen a csapat egyik beceneve is, Magpies, vagyis szarkák. Másik becenevük a Toon, ami a town szó geordie kiejtéséből eredeztethető a wikipédia szerint. Még néhány érdekesség: leghíresebb játékosuk Alan Shearer (csatár), ill. játszik egy magyar focista is, Kádár Tamás (védő), aki sajnos nem játszott.
A meccs előtt Andyékkel legurítottunk egy-két pint sört egy tetszetős pubban (nota bene: a magyar kocsma és az angol pub között hatalmas különbség van!), majd a teljesen fegyelmezett szurkolókkal (supporters) együtt szépen bevonultunk a stadionba, gyorsan, simán, még meg sem motoztak, úgy látszik az angol szurkolóknak (már) meg sem fordul a fejében, hogy felgyújtsák/elpusztítsák/leszúrják/stb. azt ami/aki nem tetszik nekik. Azért a biztonság kedvéért az Everton szurkolói szektorát elválasztó lépcső minden fokán állt egy sárga kabátos biztonsági, a meccs vége felé több is. :) Itt az angolok elkönyvelhetnek egy piros pontot. Ilyen körülmények között nem csoda, hogy kimennek a meccsre komplett családok, kiviszik a kisfiúkat/kislányukat az apukák és még mankós és kerekesszékes rokkantak is simán kimennek. Nem tudom otthon hogyan megy ez, de félek, nem ilyen szépen simán.
A hangulat nagyon jó volt végig, az angol szurkolók énekeltek, skandáltak, kicsit lehetett volna melegebb az idő és akkor tökéletes az élmény, Urszuszka az elejétől fogva nagyon lelkes volt, félhangosan kommentálta az eseményeket, felpattant, ha gól volt, tapsolt, fújolt, ujjongott, éppen amit kell. :)
























Mivel én is csak alapszavakat tudok angolul foci témában, nagyrészt magyarul beszélgettünk, de hamar ránk ragadtak a geordie kifejezések, nem annyira bonyolultak. :)
Egy kis baki részünkről: meg voltunk győzödve róla, hogy a végeredmény 2-2, mivel nincs kijelző a stadionban, csak az eltelt játékidőt mutatták.
Mikor hazaértünk, meglepődve olvastam, hogy az Everton győzött 2-1-re, mivel a második Newcastle gólt érvénytelenítették szabálytalanság miatt. Upsy-daisy! :)
A meccs után még beálltunk egy pubba I.-vel és N.-val, ill. látogatóban levő rokonaikkal, akik nálunk is sokkal lelkesebbnek bizonyultak, vettek Newcastle United sálat és még fekete csíkokat is rajzoltak az arcukra, amivel ők voltak a standionban az egyetlenek. :)))

Lehet, hogy megyünk még meccsre, hátha akkor nyer is a csapat...

Toon, Toon, Black n White Army!
 

Mivel jók voltatok, elmesélem az eheti történéseket.
Vasárnap a Chiquito nevű mexikói étteremben ettünk, aztán megnéztük moziban a Black Swant. A kaja szuperjó volt, a film is tetszett, bár kényes lelkűeknek nem javasolt. Fajitát meg burritot ettünk, Margarita koktéllal kísérve, ollé.

Na de ami hétfőn jött, az még különlegesebb volt, hartlepooli barátaink meghívására egy japán teppan-yaki étterembe mentünk vacsorázni.
Hát ott az ember csak kapkodja a fejét, szó szerint.
Bevallom, nekem eddig a japán étteremről a szusi bár jutott eszembe, a szusiról meg nyers hal rizzsel, algába csavarva (makizushi). Ez kb. olyasmi előítélet, mint hogy magyar konyha = gulyásleves.
A teppanyaki lényege, hogy a szakács a vendégek előtt készíti el az ételeket egy gázfűtésű acéllapon, mindenféle akrobatikus elemekkel színesítve a produkciót; afféle látványkonyha. Így elsőre nagyon élvezetes, mindenki meredten bámult, aki nem, az videózta. Egyébként a youtube tele van ilyesmi videókkal, érdemes beletekerni némelyikbe.
Kb. 20 fős társaságunk volt (páran angolok, a többség magyar), így ránk két szakács is jutott. 15 fontért volt a menü, ez magában foglalt egy előételt (valami zöldségsaláta ezersziget-öntettel), egy mizo szója levest (sokan fújoztak körülöttem, én azért betoltam az egészet, jó zsíros-olajos lé), meg volt gomba bundában (hasonló a mi rántott gombánkhoz), rákszirmok meg persze a szakács által sütött húsok, csirke, marha, tengeri lények, meg persze rizs.
Italt mindenki magának, a főszervező mindenkinek rendelt egy kör szakét, meg persze mi is vettünk utána még magunknak. A szaké érdekes dolog, hívják rizspálinkának is meg rizsbornak is. Az igazság az, hogy bornak erős, pálinkának gyenge, olyan 15-18 alkoholfokos. Melegen szolgálják fel, ilyen kis kb. 2 deciliteres porcelán flaskában.
A szaga nem kellemes számomra, az íze viszont elég jó. Azt mondják, hogy alattomosan tud beütni, megiszik az ember négyet anélkül. hogy érezne valamit, az ötödik után meg fejre áll, nos, ez velünk nem történt meg, lehet hogy a kaja felszívta.
A szakácsok megkezdték a ténykedést, elég hatásvadász módon azzal kezdve, hogy felgyújtották az egész sütőlapot, jó méteres lángcsóvát előidézve, aztán felvágták az alapanyagokat, de mindeközben zsonglőrködnek a fűszertartókkal, dobolnak a spatulákkal meg késekkel, zsonglőrködnek a tojásokkal, olcsó poénokat sütögetnek idétlen japán akcentussal, majd kihívtak vendégeket tojást dobálni a fejükre helyezett sapkába meg falatkákat dobálnak a vendégek szájába, de mindez rettentő szórakoztató és mulatságos, közben persze az emberek tolják magukba a falatkákat, simán elmegy két-három óra így. Ja, persze minden vendégnek kötény jár, nehogy egy elszabadult polipcsáp összepacázza a szép ruhácskáját. :) És természetesen pálcikákkal ettünk, de legalább nem japánülésben.


















Volt egy kedvencem, a teriyaki szószos csirke meg marha, az nagyon fincsi volt.
Desszert már nem is kellett ezek után, csak egy jó alapos ruhamosás...
Más asztaloknál ahol csak ketten ültek, ott is ugyanúgy ment a szórakoztatás, zsonglőrködés; azon viccelődtem, hogy ha egyedül bemegyek ebédszünetre egy fél órára, akkor is kell vajon tojást dobálni a sapkámba, felgyújtja a főzőlapot meg hajigál-e falatokat a számba a szakács? :)

(Kedves Napló,)
Mi egyébként jól vagyunk, januárban eltöltöttünk két szép hetet a szép Budapesten a szép családunkkal és a szép barátainkkal.
Noha mindent beleadtunk, ismét írásban kell bocsánatot kérnem mindenkitől, akik mégiscsak kimaradtak a szórásból!

Kitaláltam, hogyan is kéne legközelebb csinálni:
kibérelünk egy rendezvénycsarnokot, mindenkit odaterelünk, lesz büféasztal, pogácsa, fanta meg kókusztekercs és mikrofont ragadunk, a háttérben meg kivetítőn jelennek meg a fontosabb információk és képek angliai életünkről.
Természetesen a konferencia anyagát mindenki megkapja nyomtatásban, kérdésekre és válaszokra is hagyunk idő a prezentáció végén.

Az utazás ezúttal szerencsére zökkenőmentes volt, Manchesterbe mentünk kocsival (köszönet Norbinak), majd onnan a jet2 légitársasággal Büdipestre elég jó áron. Egy kis luxust azért itt megengedtünk magunknak, extra lábhelyet foglaltunk a repülőn, így a legelső sorban ülhettünk.
Nos kérem, ez minden fontot megér. A három órás út összehasonlíthatatlanul jobb így két ilyen hat láb magas kétlábúnak mint amilyenek vagyunk mi.
Utó-karácsonyunk során minden kisdedet megabajgattunk, minden alkoholt megittunk és minden süteményt befaltunk. That's life.

Aztán persze fájdalmas volt visszatérni a melós hétköznapokba, de hát ez erről szól most. Azért igyekszünk magunknak kellemessé tenni, Urszuszka kicsit a kecót vette kezelésbe dekorációügyileg, meg könyörtelenül elkészít mindenféle étket, nagy örömömre, én meg az ebay-en adok-veszek mindenféle kacatot. Legutóbb például a habverők Rolls Royce-át szereztem be.
 

De még a fülemben hallik Anyukám habverőjének zaja, ki tudná elfelejteni a legendás AKA rg28s modellt, a habverők Trabantját?














Megmutatom továbbá, mit vettem az asszonynak régebben, nagyon cukinak találtam, de mióta egyszer morcosan megkért, hogy ezzel verjem keménnyé a tojásfehérjét, beláttam, hogy kell valami elektromos. :D
Ez igazából tojássárgájához jó csak.


A test táplálásán kívül azért a szellemmel is foglalkozunk, mindkettőnk éjjeliszekrényén van egy-egy könyv (képletesen kell érteni), és legutóbb például kipróbáltuk a sakkot is, amit mindketten utoljára évtizedekkel ezelőtt játszottunk.

Urszuszka továbbra is szorgosan tanulja az angolt, óhatatlanul tanulom persze én is, csak én nem szorgosan.
Most egyébként egy hét szabadság előtt állok, két nagyobb szabású esemény lesz (az alváson és a filmnézésen kívül), lesz egy "szülinapi párt" (birthday party) egy japán étteremben és megyünk egy Newcastle United focimeccsre is, amit izgatottan várunk!

Ha jók lesztek, lehet hogy beszámolok róla!
Baráti üdvözlettel:
malgabo

Folytatnám népszerű Anglia vs Hungria rovatunkat, ötvözve a még annál is népszerűbb kajás témákkal.
Szóval itt nem az van ám, hogy bemegyek reggel a pékségbe, megveszem a finom kakaós csigát meg a túrós batyut, hétvégén meg elmegyünk a cukrászdába és megvesszük a finom Rákóczi túróst meg a lúdláb tortát. Nem.
A dolog eleve ott kezdődik, hogy nincs cukrászda, az egyetlen patisserie-t Londonban láttuk, komolyan mondom majdnem lefényképeztem. Sajnos siettünk, így beülni nem volt időnk.
Értékelhető cukrászsütemény-féleséget, nevezetesen egy csokis és egy epres cheesecake-et a Caffe Neroban ettük, na arra azt mondtuk, hogy ez jó, ez finom. Kár, hogy ezekben a kávézókban aranyárban mérik a mikroszkopikus méretű finomságokat.
Urszuszka cheesecake-je persze toronymagasan ver minden más versenyzőt, ezt talán mondani sem kell.
A péksütemények is teljesen más jellegűek, mint odahaza. Nyilván az ízeket nem fogom tudni itt megénekelni, ki kell őket próbálni. A választék bőséges, de tök más, mindenesetre furcsa volt, hogy amikor először vettem magamnak péksütit, előtte egy fél óráig nézegettem a pultot meg nyomogattam a szótárat a telefonomon.
A két legnagyobb pékség-lánc errefelé a Greggs és a Cooplands, lehet nézegetni a honlapjukat, hogy miket kínálnak. Főleg szendvicseket (háromszög-szendvicsek, bagettek), azok mondjuk jók, de egy idő után unalmasak, csipszet (angolul crisps), fánkot (doughnut vagy donut), pizzaszeletet, ezek olyan dolgok, amit nem kell különösebben magyarázni.
Klikk a képre:



Egy kitérő burgonyaszirom-ügyileg, a legjobb csipsz, amit valaha ettünk, az a Kettle Chips, azon belül is a kedvencem a Lightly Salted, ha ilyennel találkoztok, ki ne hagyjátok!
Urszuszka másik kedvence a borsos.













Fánkból a kedvencem a Fudge Doughnut, abban karamelles töltelék van.
Újoncként könnyen gondot okozhat egyébként a fudge, toffee, caramel és butter tablet megkülönböztetése (magyarul mindegyikre a karamell szót használnám), sok gyakorlással azonban profivá válhat az ember. :)
Urszuszka felvilágosított közben, hogy a fő különbség az állagban van: a caramel chewie (rágcsis), a toffee inkább nyúlós, a fudge vaníliás és a butter tablet a vajkaramella.
A yum-yum nevű cucc igazából hosszúkás csavart alakú fánk, cukorbevonattal.
Itt kitérnék arra is, hogy a porcukrot nem rendeltetésszerűen használják, ugyanis vízzel keverve masszát készítenek és azt kenik és dermesztik rá az édességekre (glacé icing). Amikor elmondtam, hogy mi ezt rá akarnánk szórni valamire, úgy néztek rám, mintha leprás lennék.
A flapjack nevű szelet golden syruppal tömbösített zab, én bírom, a nagy gyártók is készítenek ilyet, pl. a Snickers flapjack, csokival bevonva, hogy valami íze is legyen. :)









Hasonló cucc a shortbread, amit ne fordítsunk szó szerint, ez kekszféleség, sőt leginkább lapos Milliomos szelethez hasonlítanám.

Lehet kapni még palacsintát (crêpe), amit hagyományosan citromlével és cukorral esznek. (Eh.) Vagy golden sziruppal.
A scotch pancake nem nagyon hasonlít palacsinthoz, sokkal kisebb, kb. akkora mint egy söralátét, kicsit vastagabb, piskótaszerűbb. Az íze inkább a piskótához áll közelebb, mint a söralátéthez.

Két kép péksütikről (maple pecan plait és belgian bun):

Végezetül:
panaszkodtam a kollégáknak, hogy nincsen itt rendes cukrászda.
Erre mondták, hogy menjünk el Northallertonba, ott van Bettys, Susan onnan fogja rendelni a tortáját is az esküvőre.
Ez a Northallerton közel van Susanhoz, aki egyik nap hozott egy doboz sütit onnan, hogy ha jól dolgozunk, akkor egy kis treat. (Persze mindig jól dolgozunk.)
Mindenki csapkodta össze a tenyerét, hogy Bettys!, hű meg há! Hogy de lovely meg beautiful.

Tudjátok mi volt a fantasztikus desszertkülönlegesség??

Puncsos mignon.

Pont olyan volt, mint amit az iskola büféjében lehet venni. :)
Urszuszkával arra a megállapításra jutottunk, hogy szegény angolok azt hiszik, hogy az édesség akkor jó, ha szépen néz ki, vastag cukormáz borítja és szép ezüsttálcára van elhelyezve!
Az esküvői tortáik valószínűleg pont annyira ehetetlenek, mint a korábban taglalt sponge cake.

Annyira furcsa egyébként még az is, hogy nem szokás jó étvágyat kívánni, ha esznek valamit. Eleinte próbálkoztam a bon appetittel, de mostanra jól leszoktam róla.
Most ételekről egyelőre ennyit, egyetek egy jó Rákóczi túróst helyettem is. :)